Reményik Sándor: Pierrot – magának
Oly mindegy: költő, vagy komédiás.
A cirkusz előtt egy a két szerep.
S oly mindegy, tapsot kapsz-e, vagy babért,
Vagy hagymakoszorút, “feszítsd meg”-et.
A játék így is, úgy is lepereg.
Oly mindegy: költő, vagy komédiás,
A cirkusz előtt egy a két szerep,
A fontos az, hogy te önnönmagad’
Hősnek, vagy pojácának érezed.
Hisz lényegében egy a két szerep.
A fontos az, hogy te mit érezel.
Ha erős vagy: csak új erő fakad
A vessző nyomán megütött szívedből, –
S ha gyönge: lerogysz a babér alatt,
A lelked így is, úgy is egy marad.