Megigézte a ráfent kardok élét,
Közeléből az árnyak elfutottak, –
Csak messziről kísérték.

Igéző szemmel puskacsőbe nézett,
Mellette kendővégre elsuhant,
Pirulva, szemlesütve ment a végzet.

Mások alól kilőttek száz lovat,
Míg büszke hadi ménjét ő megülte. –
Lassan legenda szövődött körülte.

És egyszer úgy találták, haldokolva
A rét füvén – mégis – egy csendes este:
Belül, belül csupa seb volt a teste.