Van egy örvénylő pont a gát felett,
Hol megtorpan a jólnevelt Szamos,
És mintha útját visszafele venné:
Törvény, természet, Isten ellenére
Erőszakol egy lázadó csodát.

“A tenger felé nem futok tovább.
Untat az út és fáraszt a futás,
Olyan egyforma és olyan hiába
Testvér-folyókkal a találkozás.

Olyan egyformák mindenütt a partok,
És olyan, egyformák az emberek:
Álom-halászok, pecsenye-halászok,
Születők, halók és szerelmesek.

Fordítsd az utam visszafele, Isten!
Vagy magam teszek káromló csodát:
Ahonnan jöttem, oda megyek vissza.

De tenger felé nem futok tovább.”