Miért követsz, idegen hegedű?
Mért van, hogy a te síró, keserű
búd mindenütt nyomomba szálldos?
Száz ember ríkat? Vagy csak egy magányos?

Van olyan, aki benned hinni tud még,
és minden nagyvárosban van nehány,
ki nélküled folyók mélyén aludnék?
És miért találsz mindig reám?

Miért, hogy mindig azok mellett élek,
akiknek édes húrjaid búgása,
mely mondja: súly és teher az élet,
a terhek-terhe, kín és kő és mázsa.

(Kosztolányi Dezső fordítása)