Elváltunk sárga alkonyattal, bedőltem az ágyamba menten,
éjfélkor ébredtem s dülöngve barátommal sétálni mentem.
Boros fejem párnámra ejtve aludtam és kijózanultam.
Torony mögött az Óceánon Hold nézett a dagályra dultan.
Láttam, hogy a fecskék röpülnek, aztán pihennek a gerendán,
gyertyám, mely ablakomba hamvadt, egyszerre fényesen
dereng rám,
de gondolatjaim virradatig homályosan, vadul pörögtek
s zúgó fülembe akkor is még fuvolák és húrok zörögtek.

(Kosztolányi Dezső fordítása)