Petrőczi Kata Szidónia: VI.

Más. Hol vagyok nem vágyok …

Keseredet szívem immár mihez bizol,
Szomorusagidban kihez folyamodol.
Nincsen ez világon ki tanácsot agyon
Avagy meg vigasztallyon.

Ki lehetne vallyon oly igaz barátod
Kinek jelenthetnéd te titkos bánatod
Azt nem találhatod, magadat fogjatod
Fájdalmidat jajgatod.

Mert szintén az földig nyom az keserűség
Elfogyot s. nem ujiul benned az reménség
Kik csak éjiel nappal igy epecz sok búval
Sok titkos sohaitással.

Az reméntelenség benned nevekedik
Senki fájdalmidon nem is szánakodik
Sőt inkáb nevetnek tapsolván örülnek
Az te irigyid ennek

Neveli kinodat az titkos halgatás
Hogy nem jelentheted senkinek fájdalmas
Jaj már így kinlódván magadot fogyotván
Élsz könyveket hullatván.

Senyvedgyed békével szomorúságidot,
Mert az mennyi Úr tudja fájdalmidat,
Terjeszed elejben ügyedöt s ő ebben
Megsegít keresztedben.

Ő gyógyíthatya meg az te sérelmidet
Jó irral köti bé halálos sebedet,
Titkodnak tudója csak ő orvoslója
Igyednek pártfogója.

Bizzál azért benne mert ád könyebséget
Az te keresztedbe nyujt még segitséget
Ha sujtol is itten de azután Menyben
Meg nyugot nagy örömben.