Te ifjúság, te forgószél!
Ki szép virágfüzért
Sodorsz magaddal… e virágokat
Futtodban homlokunkra keríted…
Egy perc alatt
Ismét leröpíted,
S gyorsan tovább futasz.
Mi búsan álmélkodva állunk,
S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk
Valál? talán nem is igaz!