Pázmány Péter csillagai

Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye valójában egy kiterített horoszkóp, a mindenség rajza, amelynek középpontjában Jézus ül. Az utolsó vacsora kódolt üzenetet, titkos tudást közvetít. Ahogy minden ember horoszkópja. Mert mindenki születésének óraképe magában foglalja mind a tizenkét csillagjegyet. A hétköznapi ismeret, hogy ti. valaki a Szűz vagy a Vízöntő jegyében született, csak a Nap helyzetéről ad számot. Míg a Nap által jelzett tudatosságunkról tudván tudunk, azért a többi jegy is szerepet kap, noha sokszor csak mint tudattalan tényező. Leonardo keresztény jelenetbe öltöztette a csillagfejtők eme tudását. Az asztal, azaz az ekliptika kerületére ültette be apostolait a tizenkét csillagjegynek megfeleltetve, majd kiegyenesítette a kört. A negatív, nőies jegyeket (föld- és vízjegyek) Krisztus bal oldalára, a pozitív, férfias jegyeket (tűz- és levegőjegyek) Krisztus jobb oldalára helyezte. Ennek megfelelően a kép bal oldala árnyékba borul, a jobb pedig fényteli. Az apostolok a jegyek elemi felosztása szerint hármas csoportokban ülnek Jézus körül. Balról jobbra haladva sorrendben: föld-, víz-, tűz- és levegőjegyek. Közülük a tűzjegybe sorolt Nyilas-szimbólum kiemelkedik – ő a szívét nyitja meg Jézus előtt.

1570. október 4-én déli 12 óra 4 perckor született meg Nagyváradon Pázmány Péter, a nagy katolikus hittérítő, eredendően protestáns nemesi családba. A Trentai Gábor által beállított képlet szerint, habár Napja a Mérleg jegyének 21⁰-ára esik, aszcendense a Nyilas 28⁰-án áll. Ráadásul a Nyilas jegy ura, a Jupiter is a személyiség házában álló a képletében. Az e jegyet képviselő apostol a fent említett festményen is a legkiemelkedőbb pozícióban lévő, hiszen feje a legmagasabbra emelkedik az összes többiek fölé. A Nyilas jegy a mundán asztrológia házfelosztásában a szellem házával analóg, mely világlátásunkat, hitünket írja le. A Nyilas ezért egyszerre tüzes és mégis változékony, tehát szellemi, értelmi jegy, melynek a spiritualitáshoz a legtöbb köze van. Talán ezt akarta kifejezni Leonardo is a festményén. Pázmány képletében, láthatjuk, ennek a jegynek van a legnagyobb jelentősége a személyiségét, fizikai személyét illetően. A tudatosságot jelölő Nap pedig lélektérképén a Nyilassal analóg kilences házban állva háromszorosan is szellemi emberré teszi Pázmányt, aki valószínűleg már igen fiatalon csillogó, átlagon felüli értelemmel bírhatott. A hit kérdése is e jegy és ház által jelölt, nem is csoda, hogy ezen a téren mutatkozott Pázmány a legeredetibbnek – kezdve mindjárt a megtérésével. Az aszcendensével együtt álló Uránusz jelzi ugyanis az életében a nagy fordulatot, ha úgy tetszik, a különc útkeresést, melyet azonban a Bakban állón ez a bolygó is egyfajta ultrakonzervatív módon mutat meg. A Bak ugyanis a legmaradibb talán a jegyek közül, s amikor a forradalmi Uránusz itt áll, az egyfajta fából vaskarika helyzet: az újhitű protestantizmusból visszaváltva az óhitű katolicizmusba újította meg a szellemét, s mások szellemi és hitéletét is Pázmány.

Persze ennél jóval többet is tett: a nyelvet őnála láttuk úgy kiforrni, hogy az irodalom fegyverré is válhatott a kezében. A beszéd és írás életterülete ugyanis szintén a Jupiter által uralt az esetében, a Halak jegyének klasszikus uraként az első házban állva. Bőbeszédűséget és magasrendű embereknél, mint amilyen Pázmány is, bölcsességet és a szavak áradását hozza el az ilyen csillagállás. A Halak jegyében kezdődő hármas ház másik ura pedig, a Neptunusz a munka és karmikus kötelességek házában állón valósággal előírta Pázmánynak, hogy beszéljen, írjon és hittel térítsen. Hittel és áradó lelkesedéssel, hiszen a Neptunusz a Holddal és a megújító Uránusszal is konstellációban, erőteljes oppozícióban áll. Ez a szembenállás persze azt is jelzi, hogy Pázmány, mikor hitvitázón a protestánsokkal vívott, valójában belső vívódásait élte meg és színezte ki káprázatos szavakkal. Bizonyára minduntalan sikerült is meggyőznie önmagát, hogy jól döntött, mikor új, jezsuita óhitre cserélte világnézetét, hiszen számos más embert is sikerült meggyőznie, s szavai hatására sokan rekatolizáltak. S bár a kortársai vagy akár a saját maga számára is úgy tűnhetett, hogy amit kifejlesztett, a szavak mágiája, az írói hatás és a nyelv fegyvereinek megélesítése, csupán mellékterméke hittérítő munkájának, az volt valójában az ő igazi életcélja. Hogy felismerje és közkinccsé tegye a tudást, hogy az írás és a szó művészete mágia, ahogy azt a képletében a beszéd és írás életterületét közelítő mágikus planéta, a Plútó is jelzi. E bolygónak is köszönhette a hatást, amit elért, no meg annak is, hogy ő maga, a saját személyisége is közvetíteni tudta a nagy hitet, amit megélt. Az aszcendensén ülő, a lelkesültségében a Neptunusz által megnövelt és titkos tudással átitatott Hold mutatkozott meg a személyiségében, melynek valószínűleg lehetetlen volt ellenállni. Az Uránusz, mely szintén az aszcendens közelében álló egyedi hangot adott a Neptunusz által a szavainak, az írásainak, és személyét valósággal eggyé forrasztotta a szóval. A magyar szóval és a magyar írásbeliséggel természetesen.

Persze volt Pázmánynak még egy titka: egy mély sebet őrzött magában, mely lélektüzét táplálta, s mely talán motorja volt kincses szótárának és lelkesült szavainak is. Az anya házát uralta ugyanis ez a mágikus bolygó, a Plútó, mely az aszcendensén álló, de a gondok házából ható Holddal igen nehéz konstellációban állt. A veszteséget jelzi ez a csillagállás, melyet igen fiatalon, alig nyolcévesen kellett elszenvednie, mikor az édesanyja meghalt. A Hold, mely szintén a szellemi és hittel teli Nyilas jegyében állt, de a gondok házában, mely az isteni szférával analóg, megnyitott egy átjárót Pázmány számára a túliba. Ahogy mindig mindenki számára megnyílik ez a kapu, mikor valaki, akit nagyon szeretett, elhagyja ezt a földi világot. A Hold és a Neptunusz szembenállása, a velük nehéz fényszögben álló, mindkét szeretetbolygót négyszögével sújtó Plútóval ezt az átjárót valójában sohasem engedte bezáródni Péternek. A fájdalom persze nála megnemesedett, és végtelen szeretetté, együttérző jóakarattá vált. Őt olvasva gyakran érezzük mégis, hogy valami kapujában állunk: szavaival valamit megnyit, de a döntést a kezünkben hagyja.

Végh Nóra