Idén ősszel jelent meg magyar fordításban Doina Ruști regénye, az Ártó receptek könyve. Ez a szerző második olyan kötete a Lizoanca tizenegy évesen mellett, amely az Orpheusz Kiadó gondozásában, Szenkovics Enikő műfordítónak köszönhetően magyar nyelven is debütált. A regényt 2018. október 24-én mutatták be a Magyar Napló Könyvesboltban Doina Ruști író, Szenkovics Enikő műfordító, Király Farkas író, szerkesztő, Erős Kinga kiadóvezető és Kubik Anna színművész közreműködésével. A kötet megjelenése kapcsán Borbély Réka beszélgetett a román írónővel.

Borbély Réka: A Lizoanca tizenegy évesenés az Ártó receptek könyvecímű kötetek témája lényegesen eltér egymástól, hiszen amíg az előbbi egy az egyben valós eseményeken alapul, az utóbbiban jelentős szerepet kap a mágia és a varázslás. Egyetlen hasonlóságuk talán csak az, hogy mindkét történet középpontjában egy kislány áll. Meséljen az új könyvről! Mire számíthatnak az olvasók?

Doina Ruști: Ez egy olyan fantasztikus történet, amely ötvözi a történelmi realitást a misztikus elemekkel. Következetesen eltér a többi kötetemtől, hiszen általában törekszem arra, hogy mindig újszerű, érdekes témát válasszak a történetek kitalálásakor. Az Ártó receptek könyvea 19. század elején játszódik, többek közt Bukarestben. A történelmi elemek bevonása mellett megjelenik benne az adott korra jellemző misztikum és babonaság, melynek nyomai a mai napig fellelhetőek Romániában.

BR: A regény megszületése előtt is érdeklődött a mágia és a boszorkányság világa iránt? Mi ihlette ezt a témaválasztást?

DR: Középiskolás koromban rajongtam a különféle állattani kutatásokért és leírásokért. Egyszer olvastam egy olyan 15. századi zoológiai tanulmányt, amely egy unikornisról szólt, ebben a különös állat ismertetése után azt is megemlítették, hogy ha a szarvának egy kis részét por formájában elfogyasztjuk, halhatatlanná válunk. Az unikornis szarva állítólag megtalálható volt egy németországi múzeumban. A kommunizmus vége után, amikor Németországba mentem, az első utam ebbe a múzeumba vezetett, hogy meggyőződjek a leírás valódiságáról, és magam is megnézzem a leesett szarvat, azonban később kiderült, hogy tulajdonképpen egy hatalmas, ősbálnától származó fogról van szó. A regényem esetében is hasonló a helyzet: a kiindulópont a valóság, amelyet aztán körbevesz a realitás, a hiteles ábrázolás igénye, viszont körbeveszi a realitáson túl a fantasztikum iránti vágy is.

BR: Mi adta az ötletet a regény megírásához?

DR: A történet megszületése előtti időkben találtam egy jegyzőkönyvet a könyvtárban. Ez az irat egy olyan 1798-ban zajló perről készült, amelyben több személy is részt vett egy rabszolga-szakács megszerzésének ügyében. A jegyzőkönyvet olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy mégis milyen receptek alapján főzhetett ez a szakács, hogy ilyen sokan szerették volna őt birtokolni? Innen származott az első ötletem is a regényhez, melynek következtében elkezdtem felkutatni a korabeli szakácskönyveket.

BR: Van olyan mozzanat a történetben, amelyben felfedezhetik Önt az ismerősei? Milyen motivációt tudott meríteni az életéből?

DR: A főhős alakját részben magamról mintáztam, ugyanis világéletemben ferdék voltak a fogaim, ahogy a főszereplőnek, Vakarcsnak is. A nagymamám mindig azt mondta, hogy ne szégyelljem magam miatta, hiszen pontosan ez az, ami különlegessé tesz engem. A történet megírása során előnyt kovácsoltam ebből az apró tökéletlenségből, mégpedig úgy, hogy Vakarcs görbe fogsorát varázserővel ruháztam fel. Miután befejeztem a könyvet, eldöntöttem, hogy végre kiegyenesíttetem a fogaimat.

BR: Milyen realisztikus elemeket használt még fel a könyvben?

DR: A történetnek nagyon sok valóságalapja van, az egyik létező szereplő például az a szakács, akiről a már említett 18. századi dokumentumban találtam információkat. Szintén hiteles személy a francia kancellár, akiről ugyancsak egy régi iratból szereztem tudomást, de az ő sorsa annyiban tér el a valóságtól, hogy a regényben sikerül varázslat segítségével megmenekülnie.

BR: A történetben olyan receptek is megtalálhatóak, amelyek nem teljes egészében a képzelet szüleményei, hanem valamilyen módon a valósághoz is közük van. Mit kell tudni ezekről a leírásokról?

DR: Többnyire a román folklórból összegyűjtött receptekről beszélhetünk, de vannak köztük olyanok is, amelyek középkori állattani könyvekből származnak. Ezekben nem csupán az állatok, különösen a rovarok leírásait lehet megtalálni, hanem azt is, hogy milyen ételek készíthetők belőlük. Az itt található receptek, főként a különösen furcsa változatok egész Európában elterjedtek voltak. Egy 16. századi tudományos dolgozatban például egy haldokló ember csodálatos kezeléséről olvashatunk, amelynek részeként a betegnek különféle hernyókból készült készítményeket kellett fogyasztania. A legyőzhetetlennek hitt gyógymód ugyan nem vált be, mégis rendkívül népszerűek maradtak az ehhez hasonló bizarr kúrák. A 20. század elejéig egész Európában természetes volt az egyes rovarok babonából történő fogyasztása. Ilyen volt a cserebogár is, vagy a hangyalikőr, amelyről úgy hitték, hogy leviszi a gyerekek lázát.

BR: A könyvben fontos szerepet játszik egy Veneris macskája nevű lény, akinek az alakját számos legenda övezi. Mennyi ezeknek a valóságtartalma?

DR: A történet alapvetően valósághű, számos hiteles szereplőt tartalmaz, azonban nagy része csupán kitaláció, az én képzeletem szüleménye.

BR: A regény főhőse az első fejezetben rákényszerül arra, hogy Bukarestbe utazzon, ahol aztán minden segítség nélkül magára marad, és ebben a váratlan helyzetben kell boldogulnia. Menekülhet-e a sorsa elől, és hogyan ismeri fel azt?

DR: A főszereplő helyzete a történet elején nem kimondottan nevezhető sorsszerűnek. Egyszerűen elmenekül Erdélyből, hiszen a nagyanyját boszorkányság miatt letartóztatták. Nem tud semmit Bukarestről, és egyedül a nagybátyjára támaszkodhatott volna, akiről kiderül, hogy megölték, így az egyik pillanatban arra eszmél, hogy teljesen egyedül van egy ismeretlen városban. Kötelességének érzi, hogy megtalálja a gyilkost, de ugyanakkor eljátszik a gondolattal, hogy talán tényleg varázsló, hiszen ezt ültették el a fejében. A valóság azonban sokkal kegyetlenebb, így teljesen más életet kell élnie, mint amilyet elterveztek számára. Minden epizódban tanul valami újat, miután egy nap rádöbben arra, hogy a valósággal párhuzamosan egy másik világ is létezik. A történet tulajdonképpen a főhős időskori vallomása, éppen emiatt tud eltávolodni azoktól a fájdalmas dolgoktól, amelyeken a regény során keresztülmegy.

BR: Mikor döntötte el, hogy írói pályán fog mozogni?

DR: Talán közhelyesen hangzik, de már gyerekkorom óta írok történeteket. Azonban viszonylag későn, csak a kommunizmus bukása után kezdtem el publikálni, és rengeteg írásom van, amely még kézirat formájában pihen a fiókom mélyén. Abban a pillanatban váltam írónővé, amikor 1996-ban egy kiadó megjelentette az első regényemet. Akkor történt meg először, hogy egy munkám kiadásra került, amire természetesen nagyon büszke voltam.

BR: Min dolgozik jelenleg? Számíthatnak új kötetre az olvasók a közeljövőben?

DR: Mostanában egy olyan regényen dolgozom, amely ugyanabban az időszakban játszódik, mint az Ártó receptek könyve. Szintén egy misztikus történetről van szó, amely hasonlóképp Veneris macskájának karakteréből indul ki és építkezik – nem babonaságból, de ennél többet egyelőre nem árulhatok el.