Paloznak overdrive
Szemelvények Fenyvesi Ottó verseskötetéből
A Római úton
Higanyként pereg a múlt,
minden távolodik,
rakódik egymásra az űr.
Kiszántott kövek, oszlopok.
Emlékét rejtik dicsőségnek,
hatalomnak, liliomnak.
A régi római úton megyek,
Lovasról Paloznak felé.
Hol Seuso és Baláca
népe menekült. Hátra
aggódva tekintetettek.
A Rómába vezető úton.
Fölöttem idő kanyarog,
évszakok suhannak bennem.
Szem szalad harisnyán.
Titkokat rejt a mozaik.
Mindent visszavesz a természet,
minden olyan törékeny,
szilánkokra töri a napsugár.
Most épp forró a levegő.
Kókad sok boglárka, rezeda,
tyúkhor, kankalin, kutyatej.
Szabadulnék a málhától,
nyomaszt a sok törmelék.
A régi római úton
perzseli szívem az ének.
Lassan árad a melódia.
Mondani már sok mindent
nem érdemes. És mégis egyre
csak mondom, szavaim
ismétlem a részeg lódarazsaknak.
Mondom a szarvval ékes
bogaraknak. Számban fű ropog.
Róma felé barbárok vonultak.
Porig rombolták. És sokakba
döftek kardot és lándzsát.
Brigetio, Aquincum, Baláca,
Savaria, mind elveszett.
A romok felett utópiák, illúziók,
sánta metaforák, himnuszok.
És hiába mocorognak a régi jók.
Minden ismétli önmagát.
Végtagok repülnek az ég felé.
Új idő, új rend közelít.
Gonosz, kapzsi és hódító.
Jönnek, kik mindent elfelejtenek.
Mobil csörög, ismerős dallamok.
A hívó némán szemléli
a leigázott provinciákat.
Zsurlók közt fácán bujkál,
mutatnám lábuk nyomát.
De kihez beszélek egyáltalán?
A romok falán tétovázó árnyaknak?
A fül nélküli baglyoknak?
A vonuló tarka madaraknak?
Mit mondani kéne: semmi.
Nincs cél, már csak út van,
az a régi, római. És azok
a véres történetek, mint jégben
a ladikok, mind összeomlanak.
Paloznak overdrive
#
Újra az úton,
pereg a film, a road movie.
A vízparton a Canned Heat játszik,
Woodstock legendái.
Csak ketten vannak a régi csapatból:
a dobos Adolfo Fito de la Parra
és Larry Taylor basszusgitáros.
A többiek új fiúk.
Nem értik a régi időket,
persze a mát sem nagyon.
On the Road Again –
Woodstock dallama.
A Canned Heat csörömpöl.
Volt virág a réten,
a búzában volt pipacs,
volt abortusz, volt fű,
meg ezer minden.
Már senki sem akarja
a világot megváltani.
#
Tolom a biciklit
a régi római úton,
Paloznakról Lovasra, hazafelé.
Huzat van, vagy csak fuvallat,
körülöttem tűsarkú cipőben
tündérek tipegnek,
ujjuk hegyén drága körömlakk.
Bugyijuk selyemből.
A hegyoldalból zene szól,
dől a lármaörvény.
Azt mondják: jazz,
szerintem semmi köze hozzá
(az más műfaj: vér és verejték).
Inkább vidámkodó funky sznoboknak:
Kool and the Gang. Pehelysúly,
majdnem a legkönnyebb súlycsoport.
Mindenki el van ájulva magától.
Muzsika száll a vízen.
A parton személyvonat zakatol.
Takarodót fújt az értelem.
Az éjszaka mélyére szörnyek vonulnak.
A tó vizén vitorlák ringnak.
Az alkonyban út tekereg.
Tolom a biciklit.
Durrdefekt.
Nincs nyomás a hátsó gumiban.
Mindenki el van ájulva,
levegő után kapkod.
#
Bachman-Turner Overdrive,
van minek örülni,
véget ért a vihar.
Elindult visszafelé az idő,
vissza egy mikronnyi fekete lyukba.
Most éppen 20:18 van,
Mindjárt megyünk tovább.
Magasabb fokozatba kapcsolunk.
Csak az idővel lesz némi probléma:
otthon hagytam az órámat.
A szél éppen elállt, vérszívó
denevérek indulnak lakmározni,
Bachman-Turner Overdrive.
#
Hajszolom magamat.
Töröm, tördelem.
Baj van az idővel. Baj?
Nem, nincs semmi.
A szituáció és szívritmus
majdnem rendben,
térdig ér a búza,
csak szeletelem a sárgarépát.
Ikonikus pillanathoz értünk:
Peter Fonda az Easy Riderben
éppen eldobta karóráját.
(Scolar Kiadó, 2021)