Nagyi a ház végében kezdődő, kerítéssel leválasztott kertben olyasmit ültetett, ami jól jött a konyhára. Szidta a „nagy eszét” annak, aki a hosszanti kerítés mellé ültetett fákat, mert délelőtt is, délután is elvették növényei elől az áldott napocskát. Bezzeg dél körül a napsugarak megperzselték, kiégették még a legéletképesebb palántáit is…
Kovács katáng Ferenc írása

A vén bölény elment a folyóra, hogy hűsítse barázdált, cserzett, bogárrágta bőrét, és hogy szürcsöljön a hideg patakvízből, lehajtotta a fejét. Szomját hamar enyhítette. Mögötte a csorda csámcsogott némán. Izmos nyakukat lassan felemelve – látszólag észrevétlenül, csak úgy, mellékesen, mintha nem is tették volna –, figyelték a vezért…
Tallián Mariann írása

„A háború bejött az ajtón” – írtam két évvel ezelőtt. Na, most meg a politika jött be. Hogy jobb, mint a háború? Rokonok ők, egyik rosszabb, mint a másik. Hogy a görögök idiótáknak nevezték a politikával nem foglalkozókat? Más idők, más emberek…
Gáspár Ferenc írása

A második világháború előtti madártartás egyik legjellegzetesebb madara a csíz. E kis madár főszereplésével Tersánszky Józsi Jenő két elbeszélést is írt: A Matyi madara (1911), Pimpi, a csíz (1934). Vessünk egy futónál hosszabb pillantást arra, hogy e madárnak milyen irodalomtörténeti, kultúrtörténeti vonatkozásai léteznek…
Acsai Roland írása

Bozóki Balázs zoológussal beszélgettünk békamentésről, hagyományos gazdálkodásról és közösségi természetvédelemről.
Mirtse Zsuzsa interjúja

Nem akarom elvenni az antropológusoktól azt a kérdést, mikortól számítjuk az emberi faj megjelenését. Azért sem, mert nekik sincs könnyű dolguk. Nyilván nem egy pontszerű eseményről van szó: megszületik egy egyed, annak apja-anyja még az előemberek közül került ki, de ő már magára ragaszthatja a homo sapiens megnevezést…
Sarnyai Benedek írása