Mit csinál a mai ember? Rohan és ráerőszakolja magára a természetével ellentétes életformát, majd elkezd vagyonokért pirulákat rendelni, esetleg egzotikus népek tudása felé fordul. Miközben sokkal közelebb is megtalálhatjuk a gyógyírt! Pannonhalmán november elejéig elmerülhetünk ebben a tudásban.

Megéri „elzarándokolni” Pannonhalmára, ahol a bencés rend évszázadokkal ezelőtt otthonra talált. A főapátság 1996-ban nem véletlenül került fel az UNESCO Világörökségi listájára, hiszen itt a hagyomány egy élő közösség, egy szellemi központ keretei között maradt életben. A Szent Mártonnak ajánlott monostort különleges atmoszféra lengi körül, a „Pannónia Szent Hegyének” is nevezett dombon álló épület valóban mintha ég és föld találkozásánál eresztett volna gyökeret.

Az évszázadokat megélt falak nem zárkóznak el, sőt, 2025 a KERT évében, az Ösvények és átjárókkiállításán kortárs alkotók kezdhettek párbeszédet a monostor gyűjteményével, hagyományával és kertjével. A bencés szerzetesi hagyomány inspiráló alapot nyújtott az alkotóknak: a rend életében a kert központi szerepet tölt be, de nemcsak a kerengő központjában kialakított, a paradicsomkert szépségét idéző zöld terület miatt. Bár az elzárt kertek segítenek a belépőknek Isten és ember, ember és ember közötti kapcsolat kiépítésében, de ennél még mélyebbre vezetnek. A kerengőben haladva vagy az arborétumban megbújó labirintusban lépdelve elmélyíthetjük kapcsolatunkat önmagunknak a hétköznapok zajában elidegenedett részével is. Előbbi helyszínre nem véletlenül került Richter Sára Examen című munkája sem: a szövetfolyamon fel-felbukkanó mondatfoszlányok az elmélyedő ember elméjében felszínre kúszó gondolatait idézik meg.

A bencés hagyományban a kert csendje teret ad az Istennel való találkozásnak, de gyógyít is. A kertben bolyongva önvizsgálatot tarthatunk és bejárhatjuk lelkünk legmélyebb kertjeit is, hogy felszabadulva és megtisztulva visszatérjünk közösségünkbe. Ebben segítenek két, az arborétum ösvényei mentén vezetett séta stációi is. Gosztola Kitti tízlépéses hangsétájában diák, dendrológus, kertészmérnök, könyvtáros, szerzetes és teológus járja körbe az arborétum flóráját és faunáját formáló kérdéseket, ad betekintést a kert folyamatos változásába. Az elmerülés egy más síkjára invitál Schell Gergely lassúsétája. A kert művészeti tanösvényének egyes stációit Loránt Anikó rajzai azonosítják, a hanganyagot hallgatva pedig nemcsak a körülöttük lévő kertet, de a bennünk megbúvó vadont is bejárhatjuk.

Hasonló sétát tehetünk a kiállítótérben is, ahol a hat meghívott művész mindegyike sajátos természetkapcsolatát szólaltatta meg. A képzőművészeti alkotások között rácsodálkozhatunk a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményének nem mindennapi tárgyaira is. Ilyen Szeder Fábián szerzetes több mint kétszáz éves kertészetinapló-sorozatának egy darabja is, amelyekbe több évtizeden keresztül jegyezte fel mindennap az apátság kertjének változását, vagy a 19. századi xylotheka, azaz faminta gyűjtemény, amely könyvek formájában mutatja be egy-egy fa legfőbb jellemzőit.

A kortárs alkotások között sétálva elámulhatunk, hogy hányféleképpen jelenik meg életünkben, gondolatainkban a kert, a természet, a gondoskodás, a megfigyelés, a tisztelet megannyi formája. Ahogy egy kertben sétálva más és más keltheti fel a vizsgálódó figyelmét, így a terekben – mint egy labirintusban – körbe-körbejárva mindig más szólítja meg a nézőt. Iski Kocsis Tibor munkáiban egy kivágott fatörzs illata vagy a lombok között átcsillanó napfény szólít meg. Dezső Tamás Földgömbműve önmagában egy emlékmű: bolygónk legidősebb fáinak éppúgy emléket állít, mint azoknak az elkötelezett segítőknek, akik a világ minden tájáról a művész felkérésére segítettek ezeknek a fáknak az elhullott darabjait összegyűjteni. Ha pedig emlékmű, akkor Loránt Anikó és Kaszás Tamás Vadon-kert 2000–2020 című projektjének válogatott rajzai egy kiáltvánnyá állnak össze. Kiáltvány egy új emberhez, aki tisztelettel, a kizsákmányolás helyett sokkal inkább a nemártás szándékával fordul a környezetéhez. A faliújságra függesztett rajzok sora egy olyan elmélyült és megnyugtató szemlélődés gyakorlatát tanítja meg a nézőnek, ahol a természetben otthonra lelhetünk, akárcsak Matyus Dóra installációjában, ahol a gondoskodás, az önmagunkért való felelősségvállalás, lelkünk kertjének aktív cselekedet általi művelésének gondolata fut végig a falakon. Szeder Fábián több száz éves feljegyzéseiből a természet ciklikussága is kiolvasható: a születés mellett az elmúlás elfogadására is tanít a kert. Olyan nehéz tanítás ez, amellyel mindenkinek szembe kell nézni, ahogy tette ezt Rózsa Luca Sára is patchwork munkájában. A hímzett alkotás alapjául szolgáló pelenkák nyomon kísérték kislánya születését és édesapja elmúlását, a két eseményt, amikor szülővé vált és megszűnt gyermeknek lenni.

A kiállítás tereiben sétálva a bencések hallgatagsága borul ránk, amely nem korlátoz, inkább helyet csinál. A csend, amelyben elengedhetjük a felesleges szavakat és felszínre engedhetjük saját belső, termékeny kertünk gondolatait.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Ösvények és átjárók – Időszaki kiállítás a Pannonhalmi Főapátság Főmonostori kiállítóterében. Megtekinthető 2025. május 9. – november 11. között. A kiállítást a Pannonhalmi Főapátság Kulturális Igazgatósága rendezte a KERT 2025 kulturális évad alkalmából. Kurátor: Szikra Renáta. Kiállító művészek: Dezső Tamás, Gosztola Kitti, Iski Kocsis Tamás, Loránt Anikó – Kaszás Tamás, Matyus Dóra és Richter Sára.