Az égen, a vizen remeg
hét csillag gyönyörűn,
a királylány lelkébe meg
hét bús és szörnyű bűn.

Lábánál piros rózsa gyúl
(rózsák vörös haján),
a melle s öve közt vadul
rózsát visel a lány.

Be szép, megölt lovag hever
a sásba, mint a váz,
ronggyá foszolt húsán ezer
sovány hal lakomáz.

Édes apród meredten ül
(arany a köpenye).
Nézd, fekete holló repül,
mint éj, oly fekete.

Mért oly fagyosak, mondsza, mért?
(A lányon vérnyomok).
Nézd a liliomon a vért.
(Vöröslik a homok).

Két ifjú lovagol búsan
s kettő a vár körül,
sok fekete holló suhan,
királyleány örül.

Hív szeretője van neki
(a vérfolt tűzzel ég),
sírt ás az, mert őt szereti
(négynek egy sír elég).

Hold sincs, setét az éji ég,
a víz ballagva megy.
Hét bűn nyomja a lány szivét,
a fiúét csak egy.

(Kosztolányi Dezső fordítása)