Önfelüldözés

Szemelvények Kovács Újszászy Péter verseskötetéből

 

Önfelüldözés

Hátat fordítva álmaidnak
a szemerkélő eső kísér.
Pincék emléke,
hajnali három,
a szárazjégben félrészeg lányokat csókolsz,
most örülnél annak is,
ha egy ló sörényébe temethetnéd arcodat.
Valaha repülni tudtál.
Levágtad saját szárnyaid.

 

Repedés

A földre kuporodott, és vajúdni kezdett.
Azt mesélték, április végén történtem meg,
pulykacsibék ették a méhlepényt,
a köldökzsinórt maga vágta el.
Mikor megtettem az első lépéseket,
a repedés még derengett vályogházunk falán.
Anyám pulykákat nevelt.
Az ágy alatt csipogtak.
Fehér volt mindegyik,
mint a szemgolyómra lapuló homály.

 

Méregzöld

Az utolsó színemlékem egy méregzöld folt.
Azóta keresem a zöld tapintását
a kanapék kárpitján,
szeméttárolók simaságában,
az ébredő fatörzseken.
Egy-egy rózsabogár eltéved a tenyerem alatt.
Zömök teste megérinti bőröm,
amikor ujjbegyem a hátára téved,
felidézem a fémeszöld csillogást,
ami áprilistól lombhullásig
beragyogta a bodzabokrokat.
Most hajnali éttermek illata ébreszt,
körülöttem az éjszakai műszaktól fáradt léptek.
Felhőket rajzol a kipufogógáz.
Fölöttem vannak,
mint a méregzöld folt.

 

Embertől kirendelt

Visszavittek. Közömbös volt a csapat.
Az otthon üresebb a kifosztott tyúkólaknál.
A felső folyosón támadtak rám.
Rúgtak, és törölközővel fojtogattak a többiek.
Akkor tudtam meg,
milyen az embertől kirendelt szenvedés.

 

Reinkarnáció

Ébredő levelek illata lettél,
peleanyák teje a számban.
A szembogaram előtti köd
gyengéd ilyenkor, körülfog,
mint nyúlfészek az alvó kölyköket.
Tudom, hogy elültettek valahová,
lehet, hogy héricsek nyílnak fölötted.
Lehet, hogy kisült fölötted a fű.

 

Ima a madarakhoz

Ti, nagykövetei a békés végtelennek,
tanítsatok a szabadság nyelvén!
Ti, akik egyensúlyt találtok minden sziklán,
engedjetek hangotokból olvasni!
Ti, akik a vízről oly könnyedén szálltok fel,
mint tábortüzek öléből a pernye,
hadd fejtsem meg az üzenetet,
mit tollaitokba kódolt valaki!
Ti, akik heteken át melegítitek a tojáshéjburkot,
és a legjobbat adjátok utódaitoknak,
segítsetek, hogy gondoskodni tudjak!
Ti, akik odúk, fészerek sötétjébe vonultok vissza,
engedjétek megízlelnem az alázatot!
Ti, akik az ólból szaladtok a fényre,
és üdvözlitek az ételnyújtó kezet,
mutassatok rá, hogyan fürdőzhetnék a pillanat porában!
Ti, izzó tekintetű, fészekrakó lények,
neveljetek azzá, akivé válnom kell!

 

Az igazi advent

Valahol fenyőfa álmodik.
Kilincsen hangtalan angyalok.
Hófelhők alatt várok valakit,
csillagszóróként hallgatok.
Sejtem, a szentestén nem leszek egyedül,
kívánságlistámon közelséged marad.
Tudom, hogy visszajössz, magányom menekül,
színfolt világít téli ég alatt.
Öltözöm. Öltözik a világ.
Ünneplőruhában erdők és terek.
Tisztelek benned minden apró hibát,
mit ember becsülhet, hogyha szeret.
Karácsony este van. Csendesebb az utca.
Hófelhők alatt várok valakit.
Dorombolok talán, átölellek újra.
Valahol fenyőfa álmodik.

 

Világítók

Hangok szűrődnek ki az üres kalitkákból,
minden ülőrúd csonkított kereszt.
A rácsokra illesztett madárfürdetőben
nem szórakoznak a zebrapintyek,
és a varjú sem várja,
hogy a fejünkre ülhessen ébredés után.

A földön alszom ma is,
a párnákba mélyesztett fogak nyoma
őrzi a rottweilereket.
Sokszor nehezteltem rád,
mert helyettem inkább melléjük bújsz.
Elképzelem, ahogy átkarolod őket.
Okkersárga dombokról álmodtok;
okkersárga dombokon napfénycsecsemőkről,
akik kutyáinkba kapaszkodva teszik meg
az első lépéseket.
Pásztormadár fészkel romjaimon.

 

Utazás a legyőzöttség körül

Idegen madarak homloküregemben.
Törött szárnyuk lüktet.
Begörcsölnek szemem körül az izmok,
meglátogat az üresség,
mint nyakról levált lúdkoponyát a szél.
Eltölt a láz, matracon fekszem.
Világtalan kócsagok alattam.

 

húsvétvasárnap

Siratlak vasárnap délután,
siratlak téged, gyapjas, apró lény,
ki szaladgáltál a gyümölcsfák alatt.
Porcelántányérra tettek,
szétvágva fekszel,
másik feled elfagyott rügy.
Siratlak téged az ünnepi asztalnál,
siratlak, lélegző öröm.
Először óvatosan jöttél,
két héttel később már vártál.
Siratlak téged evőeszközök csörömpölésében.
Tiszta voltál, mint egy hóvirág.
Tiszta vagy, mint a frissen mosott kés.

 

(Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2024)