Amikor Uránosz fiai felosztották maguk között kasztrált apjuk örökségét, Poszeidón lett a vizek, Zeusz a föld feletti, Hádész pedig a föld alatti világok ura. Azaz utóbbi kapta meg a halottak feletti uralmat. Az ő neve (Aidész) azt is jelenti görögül – láthatatlan. Észrevehetetlenségét a láthatatlanná tevő sisakjának köszönheti. S éppen ezért az emberek mindig tudták, ha nem is akartak róla tudomást venni, hogy mindig ott ólálkodhat köröttük, ha rejtetten is. De bármikor áttörhet a láthatatlanság vékony fátyolán, s megjelenhet a földön annak, aki ítélete szerint megérett arra, hogy magával ragadja őt fekete lovai vonta kocsiján. Mint minden istennek, szokás volt áldozni neki is, többnyire fekete szent bikákat, de mivel a szertartás az isten hívását, megjelenítését is magával hozhatta, papjai elfordították arcukat az áldozat bemutatásakor. Még ők is félték az istenség halált hozó pillantását.

1901. április 18-án 22 óra 20 perckor született Németh László, akinek születési óráját Trentai Gábor asztrológus korrigálta az életeseményei alapján (az eredeti feljegyzések alapján este fél tizenegykor született). Így Napja a Kos 29⁰-ára, aszcendense a Nyilas 15⁰-ára esik. Személyiségében és tudatosságában is meglehetősen tüzes tehát, nem is beszélve arról, hogy a főtengelyek és a planéták többsége is tüzes jegyet érint. Ez a nagy tűz, ez a szívós életerő adott neki esélyt az életre és a túlélésre. Mert ez a sok tüzes bolygó egy szokványos képletben talán csak akaratos, sőt, akár erőszakos embert is jelenthetne, ám Németh László olyan nehéz csillagállással született, hogy ez a plusz életerő éppen csak elég volt neki a túlélésre. Az ő szemének ugyanis folyton a halállal kellett farkasszemet néznie. Amit ugye, még Hádész papjai sem tehettek meg minden veszély nélkül. Az író képletére pillantva láthatjuk, hogy az aszcendens-deszcendens tengelyen két planéta ül: a személyiséget jelölő első ház bejáratában a különc és egyéni utakat követő Uránusz, a deszcendensen viszont a halálos Plútó, kinek görögös neve amúgy Hádész. Az aszcendens és Uránusz jelölte személy, tehát maga Németh László a fizikai mivoltában, folytonosan a halállal, a változással, a válsággal, a semmiből előbukkanó hirtelen veszélyes helyzetekkel találkozott a külvilágban. Úgy is mondhatnánk, az élete tapasztalatait mindig a mélység ura vezérelte. S amit más senki sem látott, annak a félelmetes jelenlétét ő maga mindig mindenhol kénytelen volt érzékelni.

Túlérzékeny volt, de igazából nem ez a helyes szó erre a fajta látásra. Mintha mindenkinek, s minden történésnek belelátott volna a rejtett mozgatórugójába, amit, ha tud az ember, sokszor nagyon bántó, sértő vagy félelmetes lehet. Képzeljünk el egy embert, akinek röntgenszemei vannak, s mindenki ruhája, sminkje, maszkja, bőre alatt a végső lényeget látja: a csontvázát, azaz a halált. Ilyen pőrén ember csak ritkán láthat, ennyire színről színre. S bizony, jobb is minékünk, földi halandóknak csak úgy tükör által, homályosan látni. Ezt a nehéz csillagzatot figyelembe véve már érthető, mért kellett Németh Lászlónak ekkora tűz az élethez. Meglehet, ha csak eggyel kevesebb tüzes bolygója van, már esélytelen az életben maradásra.

A halál így is elkísérte egy életen át: már első megjelent novellája címe is beszédes: Horváthné meghal. Hat megszületett lánygyermeke közül kettő meghalt, a Gyász c. regénye tehát mélyen átélt élettapasztalatokon alapszik. Szerelemféltésből már egészen fiatalon öngyilkosságot követett el, de szerencsére a fegyver nem sült el. De ha végignézzük Németh László regényeinek akár csak a címeit, akkor nyilvánvaló a plútói hatás: Gyász, Bűn, Iszony. A Plútó lehánt minden nemest és szépet az emberi természetről, s ami feltárul, megmutatkozik, az bizony túl mély és túl sértő az emberi szemnek. Akár a fizikai valóságban, akár lelki szinteken. Mert Németh belelátott az emberek mélytudatába: nem csoda, hogy egy időben pszichiátriai pályát képzelt el magának. Ebben a szakmában is valószínűleg naggyá lehetett volna, mert szerencsére Németh nemcsak tűzzel teli ember volt, hanem erősen intellektuális is. Az Ikrek jegyében álló Plútó ugyanis már eleve egy „értelmes” Hádészt jelez, de ennek ura, a Merkúr ráadásul a hármas házban, a gondolkodás, beszéd, írás életterületén áll, kedvező fényszögben az általa uralt Plútóval.

Az értelem mégiscsak meg tudja ragadni, fel tudja dolgozni, megvizsgálni, értelmezni azt, ami amúgy emberi ésszel szinte felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Németh belát ebbe a rejtélyes világba, az emberi lélek és Hádész mélysötét bugyraiba, és írásaiban felmutatja, analizálja, fényre hozza azt. A pszichoanalízist irodalmi méretekben űzi, mindnyájunk okulására. Regényei ezért mutatják be oly kíméletlen naturalizmussal a lélek mélységeit, szenvedéseit, kegyetlenségét, rettegését. – A kedves, joviális – hisz Nyilas jegyű – László szépen és művészien, ámde őszintén és kendőzetlenül szembesít minket lelkünk legsötétebb, legrejtettebb bugyraival.

A hetes ház nemcsak a külvilágot, de a társkapcsolatot, a hitvest is jelöli lelki térképünkön. Természetes, hogy egy Plútóval terhelt hetes ház nem hoz könnyedséget a társkapcsolatba, pláne a személyiség házában álló, egyéni életutat megkövetelő Uránusszal szemben. László számára a házasság örök harc és próbatétel volt, de nem is érte volna be egy kevésbé harcias asszonnyal. Ahogy maga fogalmazta meg társának: „Nem illettünk össze. De egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.” Szebben el sem lehetnek mondani a Plútó hatását ezen az életterületen. Az írónak éppen erre a kihívásra volt szüksége, s meglehet, hogy ez nemcsak a társkapcsolatra igaz, hanem a miliőre, amiben az életét leélte: két háborúban, majd egy diktatúrában s forradalomban edződött meg a halállal való szembenézésre. Valójában örökösen azt várta: a mindent beteljesítő végzetet. Az élet és az irodalom csak időhúzás volt ahhoz, hogy – ahogy Heidegger mondja – a lét legsajátosabb lehetőségét, és egyúttal legnagyobb esélyét a nagy általánostól való elszakadásra megtapasztalhassa. Németh László tulajdonképpen folyton a halált várta. A sajátját, mely helyett sokáig csak másoké adatott meg neki. 1975. március harmadikán, reggel negyed tízkor talált rá a várva várt. Az áthaladó Plútó pontosan ekkor ért az ég közepére lelkének térképén.

Végh Nóra