Lilith volt Ádám első társa, aki porból vétetett, tehát egyenrangú volt a férfival. Ám elhagyta őt egy teremtéskori egyenjogúsági vita után, ezért kapta helyette Ádám Évát, az oldalbordát. Lilith volt az, aki kígyó képében megkísértette Évát, hogy a tudást, melynek ő eredendően birtokában volt, vele is megossza. A középkori festményeken ezért ábrázolják gyakran női fejjel a paradicsomi kígyót. Mert bár démon volt Lilith, de illik rá a szó eredeti, görögös értelmezése is: daimón, azaz lélekvezető is egyben. Persze félelmetes, hiszen bár csábítóan gyönyörű, de öntörvényű, befolyásolhatatlan és erős akaratú nő. Nem feleségnek való.

1922. január 3-án született Nemes Nagy Ágnes, a tél kellős közepén, a szaturnuszi, hideg és zárkózott Bak jegyében. Sajnos a születési óráját még csak megközelítőleg sem ismerjük, ezért a mundán házakra alapozva készítettem el képletét, melyben nemcsak a Nap, de emellett a Merkúr és a Vénusz is a Bakban áll, sűrűn követve egymást, összekapaszkodva, összeadva energiájukat. Az ilyen szorosan együtt álló bolygók megsokszorozott erővel támogatják egymást, összejátszásuk folytán Ágnes nemcsak a szaturnuszi Bak hatása alatt álló Nappal bírt, de egyben merkúri és vénuszi befolyás alatt is állt. Márpedig ez utóbbi kettő az írók, költők bélyege: szépen szólni – ez az ő feladata, erre tereli a Szaturnusz erős elvárásokat támasztó szúrós szemű csillaga is. E három bolygó azonban mind szembenállásban van a Rákban járó Plútóval: az alvilág ura pedig mindig nagy kihívást és elmélyülést jelez a bolygókapcsolatokban. A Rákban járva a családi viszonyokban okozott nagy felfordulást, a Nappal szemben állva pedig azt jelzi, hogy Ágnes teljesen tisztában volt az embereket és persze őt magát is mozgató ösztöni erőkkel, a tudatalattival, ha úgy tetszik. Ezt csak még inkább alátámasztja a Merkúr–Plútó oppozíció, amely kutató szellemmel, különös tisztánlátással, a felszín mögé látás képességével és talán némi gyanakvással is felruházta a költőt. A Vénusz–Plútó konstelláció pedig a szenvedélyes szeretők bélyege. Sokan talán felkapják a fejüket, hiszen Nemes Nagy Ágnes nem állt épp egy buja nő hírében, sőt, szoborszerű szépsége kifejezetten visszafogott szerelmi hozzáállással párosult. Ámde a felszín mögül is átsütött fiatalkori énjén még e szenvedélyesség és tűz, és ez rendkívüli módon vonzotta is a férfiakat. Szinte mindenki szerelmes lett belé, aki csak találkozott vele akkoriban. Ám ő nem volt elégedett ezzel a „csábító nő”, vagy ahogyan Vass István nevezte, „férfiölő bestia” szereppel. Intellektuálisan szeretett volna hódítani, és nem is annyira szerelmi téren. Ám a forró tűz azért még benne volt, de ezt a vonzerőt annyira le akarta tagadni, ki akarta radírozni az életéből, hogy szó szerint elégette szerelemkeltő szépségű önmagát, vagy legalábbis azokat a fiatalkori képeit, melyeken kifejezetten szép, csábító nőként volt látható. Miért ez a pusztító öngyűlölet, miért akarta annyira eltagadni ezt az oldalát, mely a képlete szerint is valóságosan és teljesen az övé volt? S miért rejtette el azokat a szenvedélyes szerelmes verseket, melyekben feltárta érzékeny, gyötrődő s mélyen megsértett lelkét?

A választ a Lilith kisbolygó helyzete mutatja meg a képletében, mely a Vízöntő jegyének végén állva valósággal befagyasztja az érzelmeket, s szülöttjét a jégkirálynő pozíciójába kényszeríti. Ez a nagy hidegség birodalma, a pokol legmélyebb bugyra, ahol már nem a tűz, hanem a fagy „éget”. Sokan hitték tán, hogy Ágnes, aki a férjétől való elválás után soha többé nem kereste más férfiak társaságát a szerelem terepén, teljesen szenvtelen, az éteri magasságokban lakozó lény, akinek a lába nem éri a földet, oly magasról és messziről nézi a szerelmi játszmák világában élő embertársait. Ahogy nyilatkozta, az ilyesmiktől a lehető legtávolabb óhajtotta magát tartani. Ám szerelmes lelke valójában nem a magasságban, hanem a legnagyobb mélységben volt, a poklok legmélyebb bugyrában, az örök tél és hó világában, ahova a hókirálynő meséje visz el, s ahova nem tudta őt követni a társa, hogy megszabadítsa a jégbefagyott lelkek birodalmából. (Pedig csak kicsi híja volt: születésekor a Vízöntőnek éppen a harmincadik fokán állt a Lilith.) De ilyen csillagállásnál az ember sebe olyan nagy tud lenni, hogy már képtelen elviselni egy újabbat. Ágnes is azért nem keresett új szerelmet, társat, mert attól félt, hogy még egy sérelmet nem bírna ki, az teljesen legyőzte volna őt.

Pedig, hogy érzelmekkel teli, nagy szívű ember volt, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint a vizes jegyek túlsúlya képletében: négy bolygó is az érzelmes Rák, Skorpió és Halak jegyében áll horoszkópjában. A négy bolygó ráadásul egyenlő szárú háromszöget, úgynevezett királytrigont alkot egymással, mely a lehető legkedvezőbb csillagállás: a Skorpió Mars a Rákban álló Plútóval trigonban már önmagában is a mágusok fényszöge, azoké az embereké, akik az erőik megfeszített koncentrációjával tudnak teremteni akár a semmiből is egy világot. Márpedig mi lehetne nagyobb mágia a költészet lelkekre ható teremtő erejénél? S ezt kiegészíti a Halakban a Holddal együtt álló, újdonságra ösztönző Uránusz hatása. S bár Ágnes nem a klasszikus értelemben vett Újhold (tehát Nap–Hold együttállás) idején született, ámde a Hold–Uránusz együttállás még inkább újító lelkületet s emellett meglehetősen felzaklatott lelket jelez. Az általa és férje, Lengyel Balázs által alapított lap neve, az „Újhold” tehát nem is lehetett volna találóbb és személyre szabottabb Nemes Nagy számára.

Ám a szerencsés konstellációt, a királytrigont, mely nagy szellemi képességeket jelez, és külföldi utazások sokaságát írta elő szülöttjének, a lehető legnehezebb konstelláció egészíti ki Ágnes képletében: a Szaturnusz és Plútó nehéz kapcsolódása. Ez a legnagyobb szenvedéseket rótta a költőnőre, amit át kellett élnie a Mérlegben álló Szaturnusz folytán elsősorban az emberi kapcsolataiban. Néha úgy jelent ez meg, hogy ő szenvedett a társától, s pórul járt a házasságában, néha úgy, hogy akit társának szellemi-szerelmi partnerének, plátói kapcsolatának élt meg, az kapott az égiektől rettenetesen nehéz sorsot, mint ahogyan azt Szerb Antallal való kapcsolatában megtapasztalhatta. S mivel Ágnes nagyon tisztában volt a mélység erőivel, azaz Plútó hatalmával, hiszen örökösen szembenézett vele, tán kíméletből, az embertársa iránti jóindulatból sem kereste soha többé már a társkapcsolatot. Inkább maradt a hókirálynő jéghideg birodalmában. Csak a fiókjából a halála után előkerült titkolt verseiből, melyeket ki tudja, miért, mégsem vetett tűzre, csak ezekből tudhattuk meg, milyen tűz emésztette őt valójában a vastag jégréteg alatt…

Végh Nóra