Az istenek valaha csillagok voltak – így írja Arisztotelész. Főistenük a görögöknél Zeusz, akit a rómaiak Jupiterrel azonosítottak. Így ez a fényes égitest a vezérlő a bolygók élén, s közöttük valóban a legnagyobb, noha fényességben alulmarad a Vénusz, a kisebbik szerencsebolygó mögött. Mégis ő a Fortuna major, a nagy szerencsét hozó, áldó, mert mindig bőséget ad bőségszarujából, az őt felnevelő Ameltheia kecske szarvából. Jóakaratú azokkal, akiket kegyével szerencséltet. Igaz, villámosztó és viharisten is, hiszen meg kellett mutatnia égi és földi alattvalóinak, hogy mit szabad neki, és mit másnak. „Quod licet Jovi, non licet bovi” – ahogy a mondás tartja. A főistent e kecske bőréből készült pajzs, az aix-ból, azaz kecskéből lett Aigisz védi meg minden csapástól. Jupiter égisze alatt védelmet találnak az ő mindenkori kegyeltjei is.

1879. július 19-én 20 óra 45 perckor Kiskunfélegyházán született az egyik legnagyobb magyar író, Móra Ferenc, akinek a csillagait ismét a Trentai Gábor által beállított képlet alapján veszem itt górcső alá. Napja a melegszívű és múltba révedő, nosztalgikus Rák jegyében álló, aszcendense viszont a forradalmi, kételkedő, lázongó Vízöntő jegyébe esik. De nem ez az egyetlen ellentmondásosság a képletében. A bolygói is mintha két külön csoportba rendeződnének – ugyan egy térfélen állnak, s közülük csak kettő áll élesen szemben, tehát nem mondható oppozíciós képletnek, de mégis mintha két klikkre szakadnának, az MC-IC főtengely jelezte balfelőli „én” és a jobbfelőli „te” térfelén két csoportot alkotva. A két szemben álló planéta a személyiség házában álló Jupiter és a társ és nyilvánosság házában álló Vénusz, a két szerencsecsillag, melyeknek a szembenállása, bár konfliktusokkal teli, de még így is szerencsés. S bár Móra a vízöntős aszcendensének köszönhetően örökké szemben állt a hatalommal, Jupiter égisze alatt még e kötekedő opponáló fényszög is inkább az ismertséget és a sikert hozta el neki, szerencsecsillagainak hála.

Persze ez korántsem volt olyan könnyű! Már az indulását, a kibontakozását is megnehezítette a második házban, az anyagiakat jelölő életterületen álló, korlátozó Szaturnusz. Ferenc nagyon szegény családba született, s a pénzért neki is mindig meg kellett küzdenie. A szerencsebolygó persze pártolta, megáldotta jó ésszel, tehetséggel, hiszen az első házban álló Jupiter így hat. Tulajdonképpen ez a csillagállás már akkor is a magasrendűség benyomását kelti, ha az illető nem az: a személyiséget telíti valamiféle eredendő bölcsességgel. Olyan embert jelez, aki személyében részesül az atyaisten minden tudásából, pontosabban szólva magában hordozza azt. Ám Ferencnél az első házban álló Jupiter a szellem házának ura, tehát a szülött valódi szellemi tudás birtokosává válhat. Mert hiszen a csillagok csak utat mutatnak, semmire sem köteleznek. Természetesen Móránál, mint mindenkinél, akinél a magasrendűség a csillagaiban megmutatkozik, erős belső kényszer és vonzódás van a szellemi út felé. Ferenc is igen hamar kitűnt az iskolában jó képességével, s ennek köszönhetően ösztöndíjra, és további tanulmányokra volt lehetősége. Az anyagiakért ettől függetlenül egész életében meg kellett küzdenie, de ehhez kitartást és erőt adott neki a pénz házában állva a Szaturnusz mellett a Mars is. Nagyon nagy akaratot jelez ez a Mars – hiszen uralomban van a Kos jegyében –, s szerencsét is a pénzzel, hiszen harmonikus, jó fényszögben áll a Vénusszal. Utóbbi a külvilág házából hat: szerencsét hoz a nyilvánosságban és a társkapcsolatban, noha itt is érvényesül Ferenc ellentmondásossága. Hűségesen kitartott egyetlen felesége mellett, miközben, ahogy azt a Jupiter besugárzása és a Mars–Vénusz erős szexualitást generáló trigonja jelzi, számtalan szerelme kísérte életútját. Mégis ragaszkodott a családjához, hiszen a családszerető Rák jegyében született.

Képletének másik érdekes ellentmondásossága, hogy míg a tudatosságot jelölő Nap a visszahúzódó Rákban, addig annak uralkodó planétája, az érzelmeket, lelkiséget uraló Hold az öntudatos Oroszlán jegyében álló. Ráadásul, mivel ezek egymást követő jegyek, e két csillag egymáshoz közel, együttállásban van. Fényszögük uralmi cserében valósul meg, mintha csak a király és a királyné helyet cseréltek volna próbaképpen a lelkében. Talán ebből is fakad Móra végtelen kifinomultsága a lélekábrázolásban, legyen szó akár férfiról, akár a női lélek rejtelmeiről. E két bolygó együttállása önmagában még nem lenne nehézséget adó, ám a Marstól kapott negatív besugárzás, mely a vörös bolygó helyzetéből adódóan az anyagi nehézségeket és a gyermekkori életkörülményeket jelzi, bizony gyenge szervezetet, betegeskedésre való hajlamot jelez. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen ez a fényszög, pontosabban a Mars és a Hold kapcsolódása általában a zsenialitás jelölője. Ami éppen a fentnevezett uralmi csere folytán válhatott megélt tehetséggé írónkban. Ki tudja, ha a Hold még nem ért volna át a születése pillanatában az erős Oroszlán jegyébe, ha tehát nem alakul ki az uralmi cserés együttállás, lehet, hogy Ferenc meg sem éri a felnőttkort. Talán elvitte volna őt magát is a torokgyík, az akkori idők rettegett betegsége, ahogy azt híres regényében megírta.

Az együttállás miatt a Nap és a Mars is kedvezőtlen kapcsolódásban áll, ami a hatalommal való örökös hadakozás bélyege. Ez a konstelláció még inkább felerősítette a vízöntős lázongó szellemet, melyet az ég adott neki. Ám az ég égiszt is adott, hiszen a Jupiter áll a személyiség házában. Móra bizony a főisten védelme alatt állott, folyton konfliktusba keveredett az uralmon levőkkel, s mégsem esett soha baja. Ám szégyen ide vagy oda, bizony jól érezték az írótársai, akik a temetésén nem mertek beszédet mondani – ez a védelem csak magát Móra Ferencet illette meg. Amit szabad Jupiternek…

A Nap és a Hold – uralmi cserében állva Napnővér és Holdfivér – együttállása jellemzően a múltba révedő, múltban kutató emberek bélyege. Nem véletlen, hogy a régészet is részévé lett az életének, ahogy élete legszebb műve is egy történelmi regény: az Aranykoporsó, mely sokkal, de sokkal nagyobb hírnevet érdemelne, mint amiben mindeddig részesült.

No de bármi megtörténhet még. A nagy költők, írók azért nagyok, hogy a saját életükön túlmutatót alkossanak. Móra is „alkotott” még a holta után is: sok művét legalábbis csak ekkor adták ki, köztük a filmként is ismertté vált Hannibál föltámasztása címűt. Ám jellemző e hatalmi konfliktusos fényszögre, hogy az eredeti mű nemcsak a Horthy rendszernek lett volna elfogadhatatlan, de az volt a kommunistáknak is. Annak idején mi csak egy erősen átalakított, cenzúrázott változatot ismerhettünk meg. Csak 2004-ben találták meg, illetve adták ki az eredeti kéziratot, mely egy sokkal árnyaltabban látó írói társadalomkritikát mutat fel. Ekkoriban haladt át a Mórát védő, áldó Jupiter a másik szerencsecsillagon…

Végh Nóra