2022. március 7.17 Olvasat
„Könny az esőm, mely az égből pörög le,
szél sóhajom, mely szüntelen megéled,
vigasztalan árnyék gyötör örökre,
eső és szél és árnyék ez az élet.”
„Esőre állott az idő –
a párnás pamlagon hevertem.
A délután
hárfáját pengette leverten.”
„Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap,
vékony, ezüst esőfonálon
fehér angyalkák citeráznak.”
„Vasárnapi csendes eső
mélán hull a házereszről
nedves az udvar szalmája
sáros csizma tapos rája.”
„Az éjféli eső a láthatlan egekből
Most búsan lezuhan, s a csendes éjszakát
Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről
Az éjféli öngyilkos ha leveti magát.”
„Olvasóim, bús magyarok,
Miránk csupa pech agyarog,
Mivel
Az idei nyár mivelünk
Borzasztó dolgokat mivel,
S mi viszont káromkodást mivelünk.
*
Mert ez a nyár,
Ah, direkt rettenetes ő,
Először is jött ővele
Egy kedves,
Nedves
Országos eső.”