„Könny az esőm, mely az égből pörög le,

szél sóhajom, mely szüntelen megéled,

vigasztalan árnyék gyötör örökre,

eső és szél és árnyék ez az élet.”

„Esőre állott az idő –

a párnás pamlagon hevertem.

A délután

hárfáját pengette leverten.”

„Nyílt arccal isszuk az esőt fel,

agyunkba rózsaszínű láz kap,

vékony, ezüst esőfonálon

fehér angyalkák citeráznak.”

„Vasárnapi csendes eső

mélán hull a házereszről

nedves az udvar szalmája

sáros csizma tapos rája.”

„Az éjféli eső a láthatlan egekből

Most búsan lezuhan, s a csendes éjszakát

Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről

Az éjféli öngyilkos ha leveti magát.”

„Olvasóim, bús magyarok,

Miránk csupa pech agyarog,

Mivel

Az idei nyár mivelünk

Borzasztó dolgokat mivel,

S mi viszont káromkodást mivelünk.

*

Mert ez a nyár,

Ah, direkt rettenetes ő,

Először is jött ővele

Egy kedves,

Nedves

Országos eső.”