„Az emberélet útjának felén

    egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,

    mivel az igaz útat nem lelém.

Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,

    s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:

    már rágondolva reszketek legottan.

A halál sem sokkal rosszabb, tudom.

    De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,

    hallanod kell, mit láttam az uton.”

(Babits Mihály fordítása)

„Szilvavirágok

hullnak, felnézek – az ég,

tiszta, csípős hold.”

(Onoe Baikō, ford.: Somogyvári Zsolt)

„Csúfsága lettünk a mi nemzetünknek és magunknak, ellenségünknek pedig, valaki valahonnan jön reánk, prédájává. De miért? A vitézségnek disciplinájának meg nem tartásáért, a részegségért és tunyaságért, az egymást gyűlölésért, és ezer ilyen vétkünkért. Én nem hízelkedhetem, édes nemzetem, tenéked, hogy hazugságommal dicsérjelek, mert a prófétaként: Popule meus, qui te beatum praedicant, ipsi te decipiunt. Azaz én népem, akik tégedet boldognak mondanak, azok csalnak meg tégedet. Hanem ím megmondom magadnak fogyatkozásaidat, olyan szívvel és szándékkal, hogy megismervén magad is, vesd ki ezt a mocskot eszedből, lelkedből, reformáld vétkeidet, öltözzél igazságba, övedzzél erősséggel, hívd segítségedre a Jehovát, resolváld magad, avagy ajándékozd magad az Isten nevének, és magadnak oltalmára kössünk kardot a pogány ellen.” (Az török áfium ellen való orvosság)