„Úton, betegen:

álmom kóborolni kezd

tűnt mezők felett.”

(Matsuo Bashō, ford.: Somogyvári Zsolt)

„Ó, Ég, az én utamba hozz

Egy ilyen irgalmas nagyurat,

S ha az felkarol és a Rossz

Megint csak karmába ragad,

Arra ítélem magamat,

Hogy porlasszon el máglyatűz!

Éhségében gyilkol a vad,

Embert bűnbe a kényszer űz.”

(Villon: A nagy testamentum, Diomedes meséje; ford.: Szabó Lőrinc)

„És most állasz rá, mit akkoron elfogadni sem szabadnak, sem kénytelenségnek nem itéltél? Most, Szadova után, most mondod azt, hogy el kell fogadni, mert többre nincs kilátás?”

(Kossuth Lajos levele Deák Ferencnek, 1867. máj. 22.)

„Meddig alszol még, hazám?

Szántanak szomszédid,

S a magokéhoz oda-

Szántják földed szélit.”

(Petőfi Sándor: Meddig alszol még, hazám?)