A lírai alany a szeméttel szennyezett vizet nézi halláscsökkent állapotban, mégis tudja, hogy mesélnek a hullámok. Közben esni kezdett, de az eső, látván a lírai hős érdektelenségét, elállt, hősünk mégis továbbra is látni vélte, ki is derül (ellenben), hogy korábban is sokáig nézett, mielőtt látott volna, továbbá szomorú, hogy meghaltak a szülei, de az őssejt-elmélettel vigasztalódik. Hősünk török, tatár, tót és román szocializációval rendelkezőnek vallja magát, majd felhagy a szennyes víz szemlélésével, mert dolgozni akar.