A pillanat szeme havazik, és a szavakat papírra gyűjtjük, de senki nem foglalkozik a jelennel, mi is csak strandolunk, aztán meg repkedünk. Előkerül a versbeszélő, aki közli, hogy mégsem mondja ki a pillanat nevét, lehet, hogy akkor nem is a pillanatra gondolt egész eddig, hanem olyasvalakire, akiről a gyerekszobájában hallott valamit, de ez sem biztos, viszont az illető élete gyöngy.