„Kedvem van énekelni (ritka kedv

Egy idő óta!) s ami több, vigat,

Vagy víg-szomorkást, melyben játszi nedv

(Humor) nevetett s olykor szívre hat.

Ám lássa múzsám, hogyha belekezd

Bolond Istókként, és belészakad

A legderekán, vagy már kezdetin is,

Mielőtt alányomhatta volna: finis.”

(Arany János: Bolond Istók)

„Búcsúzás – megyek

én is, mint minden dolog.

Harmat a füvön.”

(Tsumaki Banzan, ford.: Somogyvári Zsolt)

„Oh egek! Oh Isten! mért hoztál ki minket Scitiábul, holott ottan avagy nem bomlottunk volna meg ennyire az Campaniában, avagy ha bomlottunk volna is, nem látott volna ennyi világ minket magunk rosszasága miatt veszni.”

(Az török áfium ellen való orvosság)

„Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, – én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.

Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is.

– Rémes. Hm? Mi?

Hogy mi lesz?

Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat fiam, az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk.”