Hatvan év legfontosabb szépirodalmi műveit és eseményeit ismertető weboldalt, illetve annak könyvváltozatát készíti a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének (MMA MMKI) kutatócsoportja. Az 1956 és 2016 közötti időszak kortárs magyar irodalmát feldolgozó munka töredékét 2019 májusában mutatták be a Pesti Vigadóban. – A folyamatban lévő munkáról Kovács katáng Ferenc kérdezte Falusi Mártont.

Kovács katáng Ferenc: A szerkesztőbizottság egyik vezetőjeként a Vigadóban azt nyilatkoztad, hogy „a Magyar irodalmi művek és események 1956–2016 című kutatási program 2018-ban indult, és várhatóan 2021-re nyolcszáz szócikkben dolgozza majd fel a magyar irodalom hatvan évét. Jelenleg a kutatás első évében készült több mint 220 szócikket érhetik el az érdeklődők az mmalexikon.hu honlapon.” Beszélnél nekünk az előzményekről, a szerkesztőbizottság felállításáról, a munkamódszeretekről?

Falusi Márton: Először is számot kellett vetnünk az irodalomtörténet-írás elméleti dilemmáival, szerepével a 21. században. Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy sem a nagyelbeszélés megalkotásának igyekezete, sem a nagyelbeszélést több elbeszéléssel helyettesítő, ám a problémát valójában meg nem oldó, csak megkerülő stratégia révén nem rajzolható teljes kép az irodalomról. De vajon lehetséges-e a teljes képet felrajzolni? Nyilvánvalóan nem. Viszont a lehető legátfogóbb képre lehet törekedni. Az értékpluralizmusra. Ezért hívtuk össze Pécsi Györgyi főszerkesztő-társammal a szerkesztőbizottságot, és üléseztünk rendszeresen, hogy minél több stílusirányzat, szemléletmód, értékfelfogás helyet kapjon a lexikonban. Vezérelvünk az, hogy a szócikk alapegysége a megjelent könyv legyen, hiszen tanár és diák, kutató és hallgató, a művelt közönség elsősorban meghatározó olvasmányokat keres. Az egyes könyvek időrendben következnek egymás után, így horizontálisan vizsgálhatják az érdeklődők, milyen alkotások befolyásolták az irodalmi tudatot az adott évben. Fontos szempont, hogy a szócikk ne csak bemutassa a művet és a szerzőt, hanem elemezze is, sőt – a válogatott bibliográfiával – a további tájékozódásban is eligazítson. Ma már tudjuk, hogy nyolcszáznál kevesebb szócikk készül el. Részben azért, hogy a nyomtatott könyv kezelhető maradjon, részben pedig azért, mert az eseményszócikkekről – hosszas disputát követően – lemondtunk. Szétfeszítették volna a könyv kereteit – amely így is előreláthatólag két kötetes lesz –, és nem tudták volna meghaladni a történetírói cselekményesítés problémáját, holott ebből indultunk ki.

KkF: A hatvan év tengernyi szépirodalmi alkotásából miként lehet cseppenként kiragadni a méltónak vélt/ítélt műveket? Csupán a szerkesztőbizottság válogatott vagy bevontatok külsősöket is? Hány művet kellett ahhoz elolvasnotok, hogy nyugodt szívvel állhassatok a lexikont lapozgatók elé?

FM: A szerkesztőbizottság – Györgyit és engem is beleszámítva – tizenhárom tagot számlál (igaz, nem dolgozott mindenki az elejétől a végéig). Köztük külön szakértők foglalkoztak a felvidéki (szlovákiai), a vajdasági és az erdélyi magyar irodalommal, de természetesen Kárpátalja vagy az emigráció (nyugati magyar irodalom) sem marad ki: a magyar irodalmat egységben szemléljük. Emellett igyekeztünk minél több külső szakértőt is bevonni a munkába, akik a válogatáshoz is adtak szakmai véleményt, illetőleg magát a szócikket is elkészítették. Összességében több mint ötven irodalomtörténész munkája szavatolja a sokféle ízlés és tudományos módszertan érvényesülését.

KkF: Létezik-e olyan központi adatbázis, ami az 1956–2016-os időszakban itthon és külföldön megjelent összes magyar szépirodalmi alkotást tartalmazza? A nyugati és a tengerentúli művek hány százalékát alkotják a kiválasztottaknak? Könnyen hozzájutottak a szerkesztők és a szócikkírók ezekhez a kiadásokhoz?

FM: Központi adatbázis nincsen, nekünk mégsem alapkutatásokat kellett végeznünk. A recepcióból indultunk ki akkor is, amikor esetleg korrigáltuk aránytalanságait, torzulásait. Az emigráció irodalmának is megvolt a maga intézményrendszere, és a nyolcvanas évek végétől egészen napjainkig zajlik az a folyamat, amely a nyugati magyar irodalomnak a kánonba történő integrációját, újrafelfedezését illeti. Mások mellett Cs. Szabó László, Határ Győző, Szabó Zoltán, Márai Sándor, vagy akár a kevésbé ismert Bakucz József és Domahidy András könyvei is részét képezik a lexikonnak.

KkF: Folyamatosan bővül még a beválasztott kötetek köre vagy már lezárult a kiválasztás, és csak a szócikkek megírása van hátra? Utóbbi esetben szerencsés lenne felsorolni, milyen címszavakra / mely kötetek ismertetésére számíthatunk a jövőben (szerkesztés alatt megjegyzéssel), hogy elejét vegyétek a találgatásoknak. Vagy ez még nem publikus?

FM: A válogatás már befejeződött, de még vannak készülő szócikkek. Ugyanakkor tervezzük, hogy jövőre a lexikon munkálatainak időszakával, a közben eltelt négy évvel (2017–2020) is bővítsük az online változatot. Nem kizárt, hogy az online adatbázist visszamenőlegesen is kiegészítjük: soha nem lesz tökéletes.

KkF: Jelenleg szerzőkre, műcímekre, műfajokra, kiadókra, szócikkszerzőkre lehet rákeresni. Ezek a végleges „szolgáltatások”? Nekem jelentősen megkönnyítette volna a beszélgetésünk előkészítését, ha a kiadókat aszerint is csoportosították volna, hogy magyarországiak vagy külföldiek-e. Látványos és érdekes lenne, ha egy világtérképen piros pöttyök jelölnék az alkotások létrejöttének földrajzi elhelyezkedését. Terveztek menet közbeni változtatásokat?

FM: Az online felület óriási előnye, hogy mindig fejleszthető, a nyomtatott formátumé, hogy nagyobb a felelősség. Tervezzük például, hogy a jövőben a kiadókról is íratunk rövid ismertetőket, de a szerzőkről szóló ismertető helye is adott a honlapon. Kereszthivatkozások nemcsak az irodalmi lexikon egyes szócikkei és paraméterei között mutatnak egymásra, de a – Gelencsér Gábor főszerkesztésével időközben ugyancsak készülő – filmes lexikonra is utalnak. Az internetes linkek száma korlátlan, bízom abban, hogy sokakat a lexikon felületére navigál a világháló.

KkF: Az első szócikkek 2019-es megjelenése és a 2021-re tervezett papírkiadás bemutatója közötti időfelén is túl járunk. Összeszámoltam, pillanatnyilag 641 szócikknél és 325 szerzőnél tartotok. A célegyenes előtti kritikus pillanatokban kaptok-e visszajelzéseket, kritikákat?

FM: Visszajelzéseket rendszeresen kaptunk. Ennek köszönhetően mindig felmerültek új címek, amelyekkel a szerkesztőbizottság foglalkozott, hogy bekerüljenek-e, avagy sem. Ezt mostanra kellett lezárnunk. Ne feledjük, hogy bár a megjelent könyvekből indultunk ki, a saját magunknak meghatározott játékszabály szerint egy szerzőnek legfeljebb öt címét választhattuk ki, ezért közvetve mégis csak gondolkodtunk életművekben is. Egy szócikkhez pedig maximálisan öt bibliográfiai tétel tartozhat. Mindebből megfogalmazódik a követelmény, hogy az egy szerzőhöz tartozó szócikkek, illetőleg a válogatott szakirodalom koherenciáját is szem előtt tartsuk. Öt szócikk, vagyis ötször hatezer karakter elemzés, valamint ötször öt, azaz huszonöt bibliográfiai jegyzet már alkalmasint kiemeli az adott életmű fő jellegzetességeit. Ebből akár egyetemi vizsgára is föl lehet készülni.

KkF: Ha ez a lexikon nem csak a szakembereknek szól, biztosítható-e, hogy az átlag olvasó bármelyik nagyobb könyvtárban hozzájuthasson az itt ajánlott könyvekhez? Elképzelhető, hogy a nem távoli jövőben egy digitális adatbázisból is elérhetőek / letölthetőek lesznek?

FM: Ez már nem a lexikon szerkesztőinek hatókörébe tartozik. Számos könyv, amelyből szócikk született, bizony alig hozzáférhető, jóllehet zömmel olyanokat ajánlunk, amelyek nem beszerezhetetlenek. Ha némelyik újrakiadásához mi adjuk az ötletet, örömteli fejlemény. Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy valamennyi könyvet értékesnek tartjuk a lexikonban szereplők közül, de nem minden értékes könyv kerülhet be a lexikonba. Nem létezhet ugyanis olyan abszolút olvasó, akinek hibátlan az ízlése, és mindent alaposan elolvas, amit csak nyilvánosságra hoznak. Emellett munkánk végcélja kezdettől fogva a nyomtatott kézikönyv, vagyis terjedelmi korlátokkal is számolnunk kellett. Ez nem mentegetőzés, hiszen vállaljuk a kiválasztás felelősségét. Csak azt remélem, hogy egy másik, irodalomkutatókból tetszőlegesen rekrutált szakértői csapat alternatív lexikona és a miénk között – azonos feltételek mellett – 80%-nál nagyobb lenne a tartalmi egyezés.

KkF: Idén májusban beszéltél arról az MMA MMKI Híradó oldalán, hogy „A 2021-es Ünnepi Könyvhétre tervezzük a nyomtatott lexikon megjelentetését, és ezután is szeretnénk majd folytatni a munkát.” A papírverzió tartalmaz majd eseményszócikkeket is? A koronavírus második, brutális támadása nem nehezíti a könyvvel kapcsolatos munkálatokat? Számíthatunk jelentős késésre?

FM: Az eseményszócikkek megíratását elvetettük. Ha egyszer mégis visszatérünk az eredeti ötlethez, az már egy másik könyv lesz. A munka több irányban is fejlődhetne tovább. Például az időszak irodalomértelmezői eredményeit, az irodalomértelmezői beszédmódokat is számba vehetnénk egy hasonló felépítésű, a szekunder irodalommal foglalkozó könyvben. Ez a feladat inspirálna ugyan, de úgy látom, hogy egyelőre a csapat is kimerült. A szócikkek írása ráadásul jókora alázatot követel, mely a szócikkírók autonóm kutatói tevékenységét háttérbe szorítja, hiszen végső soron az egész vállalkozás egyben kerül mérlegre, s nem külön-külön a mégoly kiváló egyéni teljesítmények. A munkálatok azért is folyhatnak fennakadás nélkül, mert Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára és Kocsis Miklós, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója lelkes támogatását élvezzük. A koronavírus miatt eddig nem estünk késedelembe, bár nem tudjuk, mit tartogatnak a következő hónapok. Erről csak Kányádi Sándor híres sorai jutnak eszembe (Valaki jár a fák hegyén): „én félek még reménykedem / ez a megtartó irgalom / a gondviselő félelem / kísért eddigi utamon”.