A kedvesem szonettet kért ma. Gond dul
lelkembe és szorongva kezdem én:
tizennégy sorból áll a költemény,
a három első itt szökell, bolondul.

Féltem, hogy nem lesz rím, mely visszakondul,
és itt vagyok az új szak közepén,
csak futna le a négyes könnyedén
nem főne a fejem a hármasoktul.

Aztán a költő a hármasba lép,
és sikerült, úgy látszik, a merész tett,
mert már e sorral zárul is a kép.

A második versszak rímelni késztet,
tizenhárom a sor. Mindegyik ép,
most meg tizennégy. Versem ime kész lett

(Kosztolányi Dezső fordítása)