Ott fönn komorlik kék hegyeknek orma,
itt víz fehérlik, halvány csillogás.
Indulsz tehát s mérföldeken sodorva,
inogsz alább, mint árva vízisás.
Felhőt ha látok majd, te jutsz eszembe,
alkonyt ha látsz majd, gondolj én reám.
…Búcsúra int a kéz, könny forr a szembe.
Idegesen nyerít a paripám.

(Kosztolányi Dezső fordítása)