Részlet Sárközi Mátyás kötetéből

A hetedik

Újabban többször is felkarolnak. Gabi bácsi szerint itt sikeres író Mikes György, azaz George Mikes, aki említi egy krokijában, hogy mindenki magyar, vagy ha nem, akkor legalábbis mindenhol van egy magyar. Tény, hogy néhány csepp (bizonyára kék) magyar vér II. Erzsébet ereiben is csörgedez, hiszen a minap láthattuk a tévében valami cécó alkalmából a nagymamáját, a királynői tartású Mary királynét, aki született Teck, és Rhédeyek voltak az ősei.

Nos, kiderült, hogy a főiskolának hármunkon kívül van még egy magyar menekültje, a nyurga, füligmosolyú Paczai Pista, aki azonnal felfedezte a Szent Márton Akadémia legszebb lányát. A csodás, szőke mini Brigitte Bardot-t kiszúrtuk mi is. De a divattervező-részleg az épület távoli szárnyában van, és a megejtő jelenséget csak ritkán láttuk átvonulni a színen. Paczai viszont rávigyorgott, szóba elegyedett vele, s lám, a lány szintén magyar, a neve Rónay Edina. Apja London-szerte ismert vendéglős, Pesten övé volt a Belvárosi Kávéház. Szerdán hivatalosak vagyunk, csóró magyarok, a szép Edinához, egy kis ismerkedésre.

A luxuslakásban, ahová Kázmérral és a két Pistával bevonultunk, kezdetben a papa is jelen van, békebeli úriember, lenyalt hajjal. Igen kicsi. Az ilyen kis emberek az élet nagy igyekvői. Rónay úr magabiztos és peckes, széles mozdulatokkal tessékel be bennünket a szalonba, ahol már pezsgőzik az ifjú társaság. Lánykák és fiúcskák pillantásainak össztüzébe kerülünk, mi vagyunk a barbár keletiek, Sztalin gyermekei. Vacak angolt beszélünk, és Kázmér eltartott kisujjal fogja a pezsgőspohár szárát. A lazacos kenyérkék ízletesek. Egy bájos, divatos, csuda jól ápolt lánynak a forradalomról beszélek, s kalandos határátlépésemről, melynek során hátizsákosan megúsztam a Rába sodró hullámait, merthogy a ruszkik lövöldözni kezdtek átkelő ladikunkra. Tágra nyílt szemmel figyel. Kicsit unom már a vadregényes történetemet. Elmondtam ezerszer. Érzem, hogy ezzel a lánnyal soha többé nem fogok találkozni. Ám meglehet, hogy húsz év múlva, amikor Rolls Royce kocsimból a Covent Garden Operaház bejáratánál gyönyörű hitvesemmel kilépek, az előcsarnok sziporkázó csillárjai alatt beléütközöm.

Paczait nem lehet levakarni Edináról. Már át is karolta.

A társaság elhatározza, hogy a víg együttlétet egy táncos helyen folytatja. Ez szép. De csak két shilling kocódik össze a zsebemben. Kázmérral és Molnárral a Leicester Square-től gyalog jöttünk idáig, buszra nem tellett. Így indulunk haza is.

A ház előtt idősebb, talán huszonöt éves férfi áll egy rozoga sportkocsi mellett. Szemüveges, borostás, vastag katonakabátot hord. Edina gyors csókot lehel a borostákra, beül az idegen mellé, és elhajtanak. Paczai dühös. – Ez a palija. Az öreg Rónay fel sem engedi a lakásba. Valami állástalan színész. Ronda londoni akcentussal beszél. A művészneve Michael Caine.

Egyszerre jött két leveled. Kérek tőled legkésőbb a születésnapomra egy levelezőlap méretű képet, amit a komódra kitehetek, mert egy bérletből kiszedett kis vacak van kitéve, tekintve, hogy Angelónak az érettségire készült, édesbús jampecképét nem akarom látni se.

Illyés Flóra megjött, és másodkézből referált Mimoun kalandjairól szárazon és vízen.

Utólag kilelt a hideg. Fazék akkoriban „koncentrált” Mimounra, érezte, hogy épségben van, de valaki becsapta, és ezért mérges. Valami autóreflektort is látni vélt a sötétben, és másnap egy helyiséget, ahol sok külföldi színes képeslapot nézegetett Mimoun. Írd meg, mi stimmel ebből, mit ér a hindu misztika. Hallom, [Szabó] Zoltán fia mégis itthon maradt, Sarkadi lebeszélte.

Hűvös tavasz van. Domokos Matyi itt aludt szombat este, mert műfordításokat válogatott Szabó Lőrincnél, lekéste az utolsó buszt, és nálam kötött ki. Én ugyanakkor [Bibó] Pistuéknál aludtam, mert Illyéséknél eldumáltam az időt, és én is lekéstem minden közlekedésről.

Ahogy hazaértem, kezdtek jönni a vendégek és tartottak másnap reggelig, mert a Fazék házaspár és Pór Jutka haza se mentek. Jutka csábít, hogy vállaljak egy Gide-regényfordítást. Sajnos, az a gyanúm, hogy nem tudok írni, csak olvasni.

Tegnap Keresztury Dezsőt őriztem betegágyában, mert a Marikájának színházjegye volt, tehát rám sózta szédülő és émelygő férjét.

Semmi dolgom. Szerencsére megjelenik a Thomas Mann-tetralógia, sőt az Oldott kéve is, így hamarosan nyakig fogok ülni a korrektúrában. Anyagi gondom most nincs, inkább az foglalkoztat, hogy pofozzam szét a pénzt azok között, akiknek alig van. Ilyen akad bőven a baráti körben. Így, mint az egykori Róbert bácsi, küldözgetek gubát hol ennek, hol annak.

Egyetlen luxusom egy írógép volna, de egyelőre nem találok.

Pillanatnyi elmezavarban vettem neked egy sárközi szőttest, egy kis terítőt és egy zöld vázát a Váci utcai népművészeti boltban. Máshonnan nem lehet külföldre küldeni, pedig szívesebben vettem volna a Szidon néninél régit. Ha tudtam volna, mit teszek, dehogy kezdtem volna bele! Kiderült, hogy három formulát kell kitölteni a tárgyak súlyáról, méreteiről, színéről és szagáról a Nemzeti Bankban. Másnap reggel vissza kell menni sorszámért, harmadnap sorba kell állni, aztán el kell vinni a postára. Egyszer is megkapod, vagy sem, névnapi ajándékul. Névnapodon öklömnyi havak estek, vihar kíséretében.

A tyúkok már tojnak, Anna néni egész nap beszélget velük. Panni büdös, mert eső lesz. Az orgonákon nagy rügyek vannak, a pesszimista Lator szerint majd jön egy hideghullám, és lefagynak. Pistu meg én vagyunk, azt hiszem, az egyedüli optimisták, bár mi is inkább alkatunknál és nem a tényeknél fogva.

Itt volt látogatóban nejestül Jánosy István. Elmondta Krisztus életét születésétől haláláig, mert most éppen erről ír verset. Márkus Pista nem tudott eljönni, mert vasárnap költözött be Zoli régi lakásába [a börtönbe], ahol Benedek Marci kisebb fiával fog társbérletben lakni.

Szevasz, vigyázz magadra. Tiszteltet az egész Zugliget. Én is.

(Kortárs Kiadó, 2019)