Fejben dől el, mondja a balerina, aki nehéz szerepre készül. Fejben kell ott lennünk, válaszolja a futballista, az úszó, a kézilabdás, és gyakorlatilag mindenki a riporteri kérdésre a nehéz mérkőzés, a világbajnoki döntő, és még sorolhatnánk, hogy mi minden előtt, ahol esetleg az ellenfél esélyesebb, vagy ugyanolyan esélyes, de ha mi lélekben ott vagyunk, felkészülünk rá, megteszünk minden tőlünk telhetőt, akkor még a lehetetlen is sikerülhet. Odatesszük magunkat, mondják a sportolók, a művészek, a politikusok. Mintha a „magunk”, mint egy korábbi tárcámban már megírtam; valaki más lenne. Egy olyan izé, amit ki lehet próbálni, meg oda lehet tenni.

És fejben dőlnek el a dolgok. A materializmust, úgy látszik, nem lehet legyőzni. Hiába bukott meg a régi rendszer, ahol az anyagelvűség volt a hivatalos vallás, a kommunizmus eszméi valahogy mindig előmásznak valahonnan. Nem lélekben dől el, hanem fejben. Rendben, az agyunk a fejünkben van, de ma már a tudomány is igazolta, hogy az agy, sőt a lélek összefüggésben van a szívvel, a gyomorral, sőt az egész testünkkel. Nem véletlenül mondja a Kis Herceg a mindenki által ismert és lassan már elkoptatott mondatokat, hogy ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan, mert jól, csak a szívével lát az ember. Ráadásul a lélek Istentől van, míg a fej csak a test egy része…

És akkor a tudatról még nem is beszéltünk. Arról a tudatról, ami rögtön megváltozik, ha belépünk egy koncertterembe, egy labdarúgó stadionba, egy munkahely irodájába. Az a fránya tudat, amiről azt hisszük, hogy csak a miénk, azonnal rezonálni kezd, megérzi a bent lévők hangulatát, reagál rájuk, egy hullámhosszra kerül velük. Ezért mondják a buddhisták, hogy egyéni tudat nem is létezik, a keresztények, hogy mindnyájunk lelke Istenhez tér meg a halálunk után, és ezért van az, hogy Maugli, az igazi Maugli, akinek az esetéből kiindulva Kipling megírta a Dzsungel könyvét, szóval a farkasok között nevelkedett „történelmi” Maugli soha nem tanult meg rendesen beszélni, de még két lábon járni sem. Ha Robinson Crusoe-t kétévesen teszik ki a lakatlan szigetre, akkor lehet, hogy életben marad, de soha nem épít házat, nem szelídít kecskét, nem termel gabonát. És nem csak azért, mert ezt nem tanulta meg a felnőttektől, hanem azért, mert még nem lett egészen ember. Még nem rezonált a tudata, a lelke még nem lett emberi (isteni?) teljes mértékben.

Legfeljebb csak legenda, emlék maradt volna róla, hogy egy újsütetű nyelvi rontást említsek. A legenda szó ugyanis eredetileg, de még harminc évvel ezelőtt is, a szentek életéről szóló történetet jelentette. Mondtuk ugyan, hogy valaki legendás hírű, de nem használtuk nyakra-főre, úgy, mint manapság, főleg a sportújságírók körében. A legend szó legújabbkori értelmezése a mai angol nyelvből jön, ott kiválót, remeket jelent, így minden tehetséges futballistára alkalmazható. Olyanokra, akik a topligákból jönnek, és pressingelnek meccs közben, azaz dominálnak.

Mi meg csak nézzük, és nem értjük, hogy sokan miért igyekeznek annyira megfelelni a korszellemnek, azaz miért öntik ki a gyerekkel együtt a fürdővizet. Talán megint az a fránya tudat a hibás. Ami rezonál a nyelvrontók körében is. Csak remélni tudjuk, hogy még nem dőlt el fejben minden.

Gáspár Ferenc