Krúdy Gyula csillagai
A Hold az álmok bolygója: az első lépcső a mennyei úton, mely kiléptet a földi valóságból. Aki idáig ér el, még csak vágyakozó, ezért a vágya vissza is viheti oda, ahonnan elindult – legalábbis így írja le Dante égi látogatása során a mennyei szférák első állomását. Mert itt a vágyódó lelkek laknak, akiket vonzalmuk ugyan a mennyek felé vitt, s nem hitük hibája volt, hogy végül mégiscsak elbuktak a földi útjukon, s ezért a mennyei lajtorjának csak eme alsó fokára juthattak el. De bár az üdvözülés mindenütt teljes a mennyei szférákban, a vágyakozók itt is csak vágyódók maradnak: a teliföldet nézve talán folyton visszakívánkoznak a földi örömök kék bolygójára az Örök Gyöngy „kába” holdi tájáról.
1878. október 21-én látta meg a napvilágot az álmodozó író, akinek képletét ismét Trentai Gábor nyomán állítottam fel éjfél után 31 percre téve a születés időpontját. Bár a harmóniateremtő Mérleg jegyében látta meg a napvilágot, személyisége minden volt, csak nem kiegyensúlyozott. A felkelő jegye az Oroszlán királyi csillagjegyébe esett, s aszcendensének tengelyén ült az álmodók bolygója, a Hold, mely ráadásul megfoghatatlanul, a gondok házából hatón, de a főtengelyétől csupán néhány fokra állón nagyon erősen befolyásolta személyiségét. Az ilyen közeli bolygó általában a hírnév jelölője is, s habár nehezen, és sok viszontagság árán, Krúdyt is híressé tette az égi gyöngyszem.
A másik fontos, immár a láthatóban, az első házában megmutatkozó személyiségjelölője az Uránusz: ez az első házban álló bolygó ugyanakkor a társ házának ura. Nem véletlen, hogy az asszony, a nő, a másik ember olyan fontos volt az életében. Valójában mindig a másikban kereste önmagát. Pechjére az Uránusz épp egy olyan bolygó, ami nem tűri a maradandóságot. Mert az Uránusz maga a változás, a változatosság, a fordulatosság, a hirtelen kaland, az örök újdonság. Márpedig, a való világban, aki tegnap még új volt, mára már unalmassá válhat. Kevés élő nő tud minden pillanatban úgy megújulni, ahogy azt az Uránusz elvárná. Ezért kereste Krúdy is mindig az új kalandot, a másikat, s ezért volt valójában teljesen alkalmatlan a házasságra. (Talán ha akkoriban éltek volna már olyan futurisztikus, uránuszi nők, mint a legmodernebb korban. Talán egy atomfizikusnő vagy egy atomszőke légikísérő bejött volna neki…) Az örök keresgélés persze örök önkeresést is jelentett. Valóságos csoda, hogy több törvényes házassága is volt, hiszen a Jupiter és a Mars rossz fényszöge törvénytelenséget jelez e téren, ahogy azt a gyermekkor és házasság területét uraló Jupiter kedvezőtlen konstellációja jelzi. Mert Krúdy maga is törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot, születése éppen olyan kalandos volt, mint regényei hőseinek élete. Az úrifiú apja vette el náluk szolgáló cselédlány anyját, igaz, ez már jóval Gyula és még számos testvére megszületése után történt meg. A regényes születés, és a nagyon különböző, különös családi gyökerek is benső feszültségként, de egyben a teljesség kereséseként mutatkoznak meg az író lelki térképén. Ez is hozzásegítette őt ahhoz, hogy egyformán belelásson a leggazdagabbak és a legszegényebbek életébe is, egyként láthassa a kettészakadt, dichotomikus világot.
Ezért is történhetett meg, hogy habár úrigyerekként nevelkedett, az őszirózsás forradalom idején politikai szerepet vállalt. A rossz politikusi döntésére pedig a Jupiter és a Merkúr kedvezőtlen fényszöge „kötelezte”, s ugyanez a fényszög, pontosabban a támadott Merkúrnak a Nappal alkotott együttállása okozhatta, hogy házasságaiban sehogy sem lelt nyugalmat. Mindig rosszul döntött, mindig rossz szövetségeket kötött: a nőkkel és a politikusokkal is.
S mégis maradandó jó hírt szerzett magának, aminek miképpenjét, a Mérleg csillagai mutatják meg: a Nappal együtt álló Merkúr és a szintén konjunkcióban álló Mars és Vénusz a hármas házban állnak, előbbiek a Jupiterrel ártó, utóbbiak a Holddal kedvező fényszögben. E ház a szavak, gondolatok életterülete, sűrűsége írói vénára utal, ami nagyon hamar, már gimnazista korában kiderült. A Merkúrral együtt álló Nap még inkább megnöveli a szavak szerepét, s a Jupiter túlzó fényszöge szinte már dagályossá teszi szövegeit. Úgy is lenne, ha a Vénusz nem adna művészi mértéket, a Mars csodálatos kifejezőerőt, és a Hold – a Hold mindent adott. Annyi álmot, vágyat, legendát, csodás és bús emlékeket, meséket, és persze édesen fájó múltat, bánatokat, könnyeket és rengeteg folyóbort.
Mert a Hold, bármily közel is volt képletében a személyiség házához, mégiscsak a legnehezebben elérhető tizenkettes házból hatott, ami már az isteni szférák dimenzióit idéző legrejtettebb zuga képletünknek, ahova nagyon nehéz leásni. A gondok házának is nevezik ezt a területet, de mikor itt áll egy, a személyiség házához erősen közelítő bolygó, az olyan, mintha a megbúvó lélekmadár ki-kiszólna a titkok sűrű fátylai alól. Ám ezt az ezüstös (görögül argilosz, a Hold állandó jelzője) árgyélus kismadarat elő kell csalogatni. Holdi lény lévén sok nedves dologgal: könnyekkel, borokkal, mámorokkal. Hogy megnyissa magában ezt a titokzatos területet, Krúdynak ezt a „vizes” planétát meg kellett erősítenie magában, hiszen a tüzes jegyben, az Oroszlánban álló felkelő jegye önmagában még nem tette volna láthatóvá ezt a csordultig teli lelkivilágot.
Ehhez bizony el kellett érni ama rejtett szférát, feloldani a határokat az elme éber állapota és az álmok tünékeny világa között. Az oldószer pedig az alkohol volt. Mondhatni, a mámor a cél, ahogy azt az egének közepén, az MC főtengelyen álló Neptunusz kijelölte neki. A Neptun, ez a tünékeny, álnok, megfoghatatlan planéta gyakran szerepel alkoholisták képletében kiemelt helyen. Persze itt a főtengelyen állva a szellem és az egzisztencia házainak határán ennél többet is jelent. A minden volt a célja Krúdynak, ha úgy tetszik, egy nép vagy legalábbis egy generáció kollektív tudattalanját akarta megragadni és megteremtve örökké élővé tenni műveiben. Rendkívüli intuíciót jelez ez a csillagállás, és egyben a stílus különleges, megragadhatatlan voltát. Krúdy műveit ezért lehetetlen besorolni egyetlen kategóriába, mert a Neptunusz nem ismeri a határokat: mindent felold, mindent ellényegtelenít, csak a lényeget nem. Ami viszont megragadhatatlan, lebegős, tűnő. Mint maga az élet.
Végh Nóra