Bán András egyetemi tanulmányai során alapvetően fotográfiával és média tervezéssel foglalkozott, majd a vizuálisművészet-tanár szak múzeumpedagógiai gyakorlatát a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában végezte. Hat éve dolgozik a múzeumban, június óta már a Múzeumpedagógiai osztály vezetőjeként. Munkájáról a Mivel megyünk? Energiamix a közlekedésben legutóbbi időszaki kiállításuk kapcsán beszélgettünk. – Somogyi-Rohonczy Zsófia interjúja.

Somogyi-Rohonczy Zsófia: Sokan talán nem is tudják, hogy milyen sokszínű és hatalmas gyűjteménnyel van dolgotok. Miként változott meg az intézmény a városligeti múzeumhoz képest?

Bán András: Az alap szakmámból kifolyólag a Tanulmánytár fényrögzítés gyűjteményéhez – ahol fényképezőgépek, videokamerák, vetítők találhatók – a mai napig nagyon erősen kapcsolódok. Amikor 2018-ban az intézményhez kerültem, alapvetően a budapesti tanintézményekben kellett különböző múzeumpedagógiai feladatokat ellátni. A legnépszerűbb helyszínünk ebben az időszakban a Műszaki Tanulmánytár volt, de az Öntödei gyűjteményben is tartottunk foglalkozásokat, és vannak vidéki telephelyeink is, ilyen a Várpalotai Vegyészeti Múzeum és a Székesfehérvári Alumíniumipari Múzeum. A legelső, ismét közlekedési tematikájú időszaki kiállítást 2021-ben nyitottuk meg az Északi Járműjavító Dízel csarnokában Volt egyszer egy északi… a történet folytatódik címmel. Tulajdonképpen a 2021-es nyitás óta a mostani évig bezárólag minden évben egy új tematikájú kiállítással készültünk. Az épület adottságaiból fakadóan tavasszal tudunk megnyitni, és ősz végén be kell zárnunk a Járműjavító kapuit, úgyhogy ez egy kicsit megnehezíti a csoportok fogadását, de mindezek ellenére azt hiszem, hogy elég sikeres volt az idei év.

SRZs: A kiállítások alapvetően a múzeum gazdag gyűjteményére alapoznak. Hogyan vezetett az út az idei év Energiamix kiállításához?

BA: Pontos gyűjteményi számot nem fogok tudni mondani, mert tényleg végeláthatatlanul sok tárgyat őrzünk. Csak a Műszaki Tanulmánytárban tizennyolcezer tárgy található, ehhez jön még körülbelül négyezer segédgyűjtemény és leltározatlan demonstrációs eszköz, valamint a közlekedési tárgyak. A gyűjteményünket próbáljuk tematikus egységekre bontani: a városi tömegközlekedési vagy gumikerekes járművek gyűjteménye, vasúti gyűjtemény. Az Energiamix kiállítás pedig valóban ezeknek a mixeként jött létre a jármű- és az elektrotechnika-gyűjteményből.

SRZs: Kicsiknek és nagyoknak egyaránt vannak személyes élményei a közlekedési eszközökről. Mivel tud egy kiállítás új nézőpontot adni egy jól ismert tárgyhoz?

BA: Nekünk gyűjteményi szempontból talán könnyebb helyzetünk van, mint egy művészeti gyűjteménynek, ahol elképzelhető, hogy olyan művekkel találkozik az ember, amit adott esetben nem ért. A közlekedéshez viszont mindenki kapcsolódik. Ha városlakó, akkor autóval, biciklin, tömegközlekedéssel utazik. Amiben ez a kiállítás újat tudott mutatni, azok a bemutatott kuriózumok: a 242-es zöld gőzmozdonyból már csak egy példány van, és ráadásul egy sebességrekorder. A másik egyedisége, hogy ezek a tárgyak nem tematikus egységekben, kronológiai sorrendben kerültek ki, hanem egy-egy történetet meséltek el. Elindultunk a szénkorszaktól, és megvizsgáltuk, abban a korban milyen típusú közlekedési eszközök voltak, majd megjelennek az elektromossággal foglalkozó témák, ahol olyan kuriózumot mutattunk be, mint mondjuk a Bergman teherautó, ami egy a ’20-as, ’30-as években Budapest utcáin közlekedő elektromos meghajtású gépjármű volt. Ezeken a maguk korában előremutató járműveken keresztül próbáltuk felhívni a figyelmet a közlekedés környezeti hatására. Természetesen nem a látogatót tettük felelőssé az amúgy is szorongást okozó klímaváltozásért! Sokkal inkább azt próbáltuk megmutatni, hogy vannak alternatív lehetőségek. A komoly történeti háttérrel ezeket a választási lehetőségeket emelte ki a kurátori koncepció, és ezen keresztül próbáltuk edukálni a közönségünket.

SRZs: Milyen pluszt tud ehhez képest adni egy-egy múzeumpedagógiai foglalkozás?

BA: Komplexebb élményt tud adni. Egyrészt felhívjuk azokra az érdekességekre a figyelmet, amelyek egy családi látogatás során elkerülhetik az ember figyelmét. Nem tanár-diák viszonyra gondolok, hanem inkább mediátor, mentor szerepben van ilyenkor a pedagógus, aki elmondja a tárgyak a történetét, jelentőségét és kontextusba helyezi. Az adott tárggyal kapcsolatban olyan kérdéseket teszünk fel, hogy: Miért jobb, vagy miért nem jobb az adott tárgy? Mi a különbség? Miért ezt választod? Ezáltal próbálunk egy párbeszédet kialakítani a kiállított tárgyak, de a csoport tagjai között is. Hosszú távon az a cél, hogy olyan gondolatokat hintsünk el, aminek hatására a későbbiekben akár a gyerek mondja a szülőknek, hogy ne autóval menjenek, hanem válasszák a villamost. Idén sok speciális nevelési igényű, illetve fogyatékkal élő gyerekekből álló csoport érkezett hozzánk. Az Energiamix kiállításnál kifejezetten éreztem, hogy ez egy olyan téma, amihez mindenki tud kapcsolódni. Azóta foglalkoztat, hogy miként tudnánk még több ilyen témát találni, ami mindenkit megszólít.

SRZs: Miben tudjátok a családokat, a pedagógusokat segíteni, hogy az élmény a múzeumon kívül is megmaradjon?
BA: Hozzánk jellemzően olyan pedagógusok érkeztek ebben az évben is, akik kifejezetten ilyen jellegű foglalkozást kerestek egy téma- vagy projektnaphoz, ahol a fenntarthatóság és a fenntartható közlekedés volt a téma. Ők egy előzetes tudással érkeztek, az iskolában megkezdett párbeszédet támogattuk meg, egészítettük ki. Vannak kiállításfelfedező sétalapjaink, amelyek foglalkoznak a kiállítás tematikájával, de kiegészítik azt olyan információk is, amelyek esetleg a kiállításba nem fértek bele, és mélyebb betekintést nyújtanak az Északi Járműjavító történetébe, az adott közlekedési formába. Ezek a kétféle korcsoportra készített felfedező lapok közös felfedezésre invitálnak, és mélyebb megismerést segítik akár otthon, akár az iskolában. A kiállítótéren kívül online térben is igyekszünk aktívak lenni. Még a COVID19 járvány ideje alatt kezdtük el az Egy tárgy egy történet felhívásunkat, amelyben az érdeklődőket invitáltuk egy kis játékra, amely során máshogy nézhettek az őket körülvevő tárgyakra, és megoszthatták velünk a személyes tárgyakhoz kapcsolódó történeteket. A honlapunkon pedig elérhetők a múzeumpedagógiai és más letölthető kiadványaink is. Bár az Északi Járműjavító télire bezárt, december közepétől január közepéig nosztalgiabuszokkal várja a Múzeum az érdeklődőket. A régi Ikarusz buszok hangja, illata múltidéző beszélgetésekre invitál. További információk megtalálhatók a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum közösségi oldalán és honlapján.