Egy régi délelőtt gyorsan berobbant
a hosszú, nagy szobába, mint a szél,
leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant
szivét, s beszélt, úgy ahogy más beszél,

vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant,
egy cigarettát eldobott, s kevély
száját elhúzva kacagott, s a roppant
időben egyszer meghalt és nem él.

Csak ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe
e sok-sok semmi most mégis ereklye.
Ő, mondja ő, azt mondja minden ő,

a toll, a száj, a húr, az utcakő,
azt mondja ő, mivel nyomába leng a
hír és halál. És az egész: legenda.