Medusa, az egyetlen halandó a gorgók között, Pallasz Athéné templomában szolgálta az istennőt. Halandó volt, tehát vágyakozó, de a világvégi Heszperidákon, ahol élt, nem találhatott társat magának. Hiába hívta hát a szerelmet, vágyai örökös szomorúságba fordultak: mind búsabb, kedvetlenebb lett, s szépsége is kezdett elhervadni a bánatban. A tengerek, álmodozók, ösztönök, rejtélyek, ködös álmok, mesélők s hiába vágyódók istene, Poszeidón ekkor madár képében meglátogatta őt; ám utódaik csak Medusa halála árán születhettek meg. A leány Perszeusz általi lefejezése után ugrottak ki megcsonkítását követően a nyakából magasra szökő véréből feltámadva gyermekeik: Khrüszaor, az aranykardos és Pégaszosz, a szárnyas ló. Az utóbbi patájának nyomában fakadt a Helikon hegységben a Hippokréné forrás, melynek vize költői ihleted adó.

1885. március 29-én, virágvasárnapon, 7 óra 36 perckor a Kos jegyében álló Nappal született meg a zseniális álmodozó, Kosztolányi Dezső. A legenda szerint a templomba készülődő anyja sírva fakadt, mert nem találta a férjétől kapott aranyóráját, s a zokogásától indult meg a szülés. Ez a zokogás egész életén át végigkísérte a költőt. Folyton a haláltól félt, ugyanakkor folyton azt kereste. Kutatta a végső órát, mint édesanyja azt az aranyost. A születésekor költőnknek két bábája volt: a fenti mítosz szülőpárosa, Medusa és Poszeidón figyelték a költő világra jöttét. Tudniillik a Bika jegyének 24⁰-án állt az aszcendense, pontosan Medusa szemét, az Algol csillagot megcélozva, mellyel akkoriban éppen együtt állt a tengerkék Neptunusz, azaz Poszeidón bolygója. Két ilyen bábával a sorsa is megpecsételődött: isten adta született költő volt Dezső. A Neptunusz csillaga ugyan lágyított az Algol erősen gyötrő hatásán, de másrészt fel is nagyította, megfoghatatlanná és illuzórikussá tette a medusai bánatot, sóvárgást és a vágyakozásából fakadó erőt. Színes fantáziát, dúsan áramló képeket, betegesen erős képzeletet ad a két csillag együttállása. Nem csoda, hiszen gyermekük az ihletet adó Pegaszosz, akit a születése pillanatában maga Kosztolányi képviselhetett. Ő benne bugyogott fel ezentúl az ihlet, a lelke lett az a forrás, melyből számtalan költeménye fakadt aztán.

A Neptunusz bolygót 1846-ban fedezték fel, s ahogy az asztrológiai térképünkre felkerült, onnantól a földi hatása is egyre kézzelfoghatóbbá vált. Sok mindent kapcsolnak hozzá, mely ekkoriban nyert teret az emberiség életében, többek között a pszichológiát, az emberi lélek, az ösztönösség és a mélység, a tudattalanban ható erők tanulmányozásának tanát. Pontosan ezt mutatja fel a Neptunusz: a tengermély, avagy a lélek mélyének titkaiba avat be. De fennhatósága alá tartoznak a különféle mérgek, vegyszerek, a vegyészet is általában, no meg az utóbbi kétszáz esztendőben egyre inkább elterjedőben levő drogok, fájdalomcsillapítók, mámorhozók, tudatmódosítók számtalan fajtái. Nem véletlen, hogy ezeknek is rabja lett Kosztolányi, hiszen az aszcendense közelében álló Neptunusz valósággal előírta számára a droghasználatot. Az ilyen fényszöggel rendelkezők ugyanis gyakran válnak alkoholistává, rosszabb esetben morfinistává. De a magasrendű álmodozók, színészek, költők, hittérítők, szent megszállottak, illuzionisták bélyege is ez. S minthogy költőnk aszcendensén állt, a hatása természetesen a személyiségén is nyomot hagyott, akárcsak a gyilkos pillantású Medusafő. Végtelenül kedves és elragadó személyiség lehetett Kosztolányi, aki bárkit, aki a személyes bűvkörébe került, az ujja köré tudott csavarni. Ugyanakkor kemény, ellentmondást nem tűrő, gyötrő, hisz ezt is előírta neki az Algol csillaga. Személyisége, szépírói és újságírói ténykedésének ellentmondásossága is ebből fakad. De éppen ezért tudott megelevenedni írásaiban annyiféle karakter – együtt érzett a gyilkossal, az ártó, megbántott Medusával (alias Édes Anna), de az Aranysárkányban megelevenedő édesapával, a patriarchálisan szigorú, de korrekt tanárúrral is. Írásaiban felfedezhető a Neptunusz immár tudományosan értett, megértett, vagy legalábbis megértésre vágyó megnyilvánulása, a születése táján felfedezett pszichológia tudománya által. Nem véletlen, hogy ekkoriban vált divatossá, hiszen magát a bolygót is ekkor fedezték fel.

De nem csak ez a planéta jelzi költőnk horoszkópjában a tényt, hogy ő egy másik világ üzeneteit hozza el nekünk. Egy másik világét, melytől félt és melybe vágyva vágyott is ugyanakkor. A legrejtetteb tizenkettes házban, a gondok házában áll a másodlagos születési uralkodója, az írásait ihlető Merkúr, valamint a tudatos ént jelképező Nap. De ezt közelíti meg a Marssal karöltve az elsődleges születési uralkodó Vénusz is. Márpedig akinek ennyi bolygója van ama másik világban – sokan az istenivel, az elzárt szférákkal, a másvilággal hozzák összefüggésbe ezt a házat –, annak bizony nem sok keresnivalója van ebben a világban. Vagy legalábbis nem túl sokáig. Régebbi korokban ilyen csillagzattal valószínűleg szerzetesnek állt volna, noha ezt az erős potenciát jelző Vénusz-Mars együttállása jelentősen megnehezítette volna. Ez a fényszög ugyanis elementáris erejű szexualitással ruházza fel a szülöttjét, végtelen potenciával, ami persze nem csak testi szinteken mutatkozhat meg egy magasrendű ember esetében. A magasrendűségét egyébként a kilences ház, azaz a szellem házának elsődleges ura, a Szaturnusz jelzi a költő személyiséget jelölő egyes házában állva. Ez az összeszedettséget és szigorúságot jelző Szaturnusz tette lehetővé számára azt is, hogy minden olvadó képzelgése, narkomániája és túlérzékenysége ellenére is egyben tudta tartani személyiségét, nem vált eleven halottá már kora fiatalságában. Mert bizony ez is megeshetett volna vele, mint ahogy az is, hogy szerencsétlen morfinista unokatestvére, Csáth Géza sorsára jusson. Lám, mire jó ez a korlátozó, konok, rigorózus planéta! Igaz, hogy az első házban állva, ha lehet, még melankolikusabbá, még filozofikusabbá tette Kosztolányi személyiségét.

Persze ez nem látszott rajta, hála az aszcendensén ülő illúziókeltő Neptunusznak. De volt itt még valami! A Bika jegyében álló aszcendenst uraló Vénusz ugyanis a Marssal áll együtt, s együttesükkel szemben a kelekótya kópé Uránusz áll. Márpedig a Mars–Uránusz kapcsolódása a mókamesterek fényszöge. És Dezső hajlandó is volt mindenből tréfát csinálni. A halálból a leginkább. Karinthy Frigyessel űzött temetői tréfái már legendává váltak. Kár, hogy olyan hamar visszaszállt előbb Dezső, majd Frigyes is a túloldalra. Most biztos onnan tréfálkoznak ők ketten az evilágban maradottakon…

Végh Nóra