Te vagy, te vagy lelkem szerelme
Napsugaras, villámos Ég!
Bár könnyelmű, dacos nem egyszer,
Mindég igaz fiad valék.

Imádlak én, ha fényben úszol,
Tündöklő óriási Szem!
Viharozz bár és mennykövezz le,
Én Isten voltodat hiszem.

Sírok, ha záporkönnyet ontasz
És tiszta homlokod borul;
Derűs vagyok, ha kéjt ragyogsz rám,
És bús, ha nézel zordonul.

Szeretlek lángmerő hevedben,
Tűzvágyaid dicső nyarán;
És gyászt öltök vérző szivemre
Metsző fájdalmid télszakán.

Mindég egyek vagyunk mi ketten,
Egymásnak örök tükrei.
Nagy Ég! Te óriási kék Szem,
Kék szemem lényed tükrözi.

Dicső Szív, te ragyogsz szivemben,
Lelkemben a Lélek lobog;
Világokat együtt ölelve
Áthatjuk egymást, boldogok!

Merüljünk el örökre, végkép
Egymásba, ó, határtalan!
Teáltalad legyek szabaddá,
S alakot ölts te általam!

Teremtsük egymást váltig újjá,
A végtelen időkön át,
Ölelkezésünk hozza létre
A lelkek ragyogó sorát!

Hajolj rám örök szerelemben,
Hevítsen ihlető napod,
Szent arcodat fürösszed bennem,
Hogy mondhassam: fiad vagyok!