Hádész elszabadult: ez történt meg a XVIII. század utolsó évtizedeiben. Egészen pontosan 1778. január 26. és 1799. január 19. között az alvilág bolygója, a Plútó a szabadságszerető és öntörvényű Vízöntő jegyében rótta égi útját. Tudjuk, mit hozott el akkor: a társadalmi és az ipari forradalmak kezdeteit. Most, hogy az alvilág ura ismét e jegyben jár, a 2023–24-es esztendők csiki-csukija után immár tartósan, ideje megnéznünk egy akkori nagyon is emblematikus költőnk életében, mit is jelentett ez a jegyhelyzet. Annál is inkább, mivel most már e jegyben marad velünk a felszabadított mélytudati erőt jelképező láthatatlan planéta egészen 2044-ig.

1790. augusztus 8-án déli egy óra után 41 perccel született a költő Sződemeteren, a tüzes Oroszlán jegyében, akinek képletét ismét Trentai Gábor nyomán állítottam fel. Ráadásul a nemzet Himnusza költőjének képletében nemcsak a Nap, de az okos Merkúr és a zseniális Uránusz is ebben a tüzes, ámde alapvetően a tradíciókat és a hagyományokat követő, tekintélyelvű jegyben áll. Mindhárom planéta a szellemi kilences házban van, így együttesük különlegesen csillogó észt, zseniális meglátásokat és nagyon gyors, egyben nagyon eredeti, megvilágító erejű gondolatokat, elméleteket jelez. A Merkúr és az Uránusz kapcsolódása mindig különlegessé és meglepően gyorssá teszi szülöttjének gondolkodását, akinek azonban a meglátásai, felismerései sokszor épp oly gyorsan tűnhetnek el, ahogy felbukkantak elméjében. Ám mivel a szilárd Oroszlán jegyben állt e nyugtalan kettős, s annak urával, a Nappal együtt ráadásul a Szaturnusz trigonja is a lehető legkedvezőbb fényszöget veti rájuk, a hatásuk nem vált semmivé. Kölcsey elméjének nyugtalan csikói szerencsésen be lettek fogva a Kosban álló Szaturnusz által. Semmi, egyetlen gondolatmorzsa sem mehetett veszendőbe így. A különleges csikók így kezdték hát égbe röpíteni Kölcseyt, noha ez a mennybemenetel nem volt könnyű. Hisz ne feledjük: Hádész akkoriban éppen elszabadult. S az alvilág ura nem is akármilyen koloncot tett a kis Ferencre.

Merthogy a Plútó a Vízöntőben állva éppen szembehelyezkedett Kölcsey Napjával. Mintha a Nap legfényesebb házában álló tudatossága, az Oroszlán Napja a különc és a világot feje tetejére forgatni szerető Vízöntőt látogató tudattalan tartalmakkal vívott volna örökös csatát. A szembenállásukat enyhítette ugyan, hogy a Vízöntő ura, az Uránusz éppen az Oroszlánban járt – a Napot támogatta. Ez egyébként igen jellemző volt az akkori korszellemre, mikor a szabadságot a nemzetek öntudatra ébredése és az ezzel járó nemzeti nyelvhasználat jogának kivívása jelentette. Csakhogy a Plútó nem elsődlegesen a tudatosságot támadta, hanem szerencsétlen és ártó fényszöget vetett Kölcsey aszcendens-deszcendens vonalára is. Így mind a költő személyét, mind a társát is állandó támadás alatt tartotta, és megsemmisüléssel fenyegette. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az elementáris kvadrát azonnal vagy nagyon hamar elpusztította volna a kis Ferencet, ha nem lett volna a kilences házas Napja révén magasrendű ember. Az ilyen szülöttek ugyanis mintha eleve „felmentést” kapnának halálból, vagy legalábbis haladékot, hiszen az ő életük nem pusztán fizikai síkon telik el. Márpedig aki a földiek felett lebeg nagy szellemi magasságokban, azt a föld alattiból kinyúlkáló Hádész keze is nehezebben kapja el! Ezért történhetett meg, hogy a négyéves Ferenc megúszta a korában pusztító fekete himlőt, noha a fél szemére azért igényt tartott az alvilág ura. A Nappal szemben álló Plútó vitte el a jobb szemét, hiszen a Nap a férfiak esetében a jobb szemet jelképezi asztrológiai térképünkön. Nota bene: a kilences házban állva ezzel épp megnyitotta a költő látását valami másvilági felé. Ahogy tette azt később Petőfi esetében is.

A plútói kvadrát persze, ahogy említettem, nemcsak a személyét, de minden nyilvános kapcsolatát is erőteljesen érintette Kölcseynek, már csak azért is, mert a deszcendensén állt a halálos tekintetű Algol csillag. Bárki, aki csak kapcsolatba került a költővel, érezhette e démoncsillag intő jelenlétét. Medúza szemét kapta meg ő, legalábbis az egyik, talán épp a megmaradt egyetlen hathatott meglehetősen fagyasztóként azokra, akik találkozhattak vele. Vagy akikre bíráló tekintete vetült. A csillogó ész nála ugyanis kemény kritikai hajlammal társult – sokan lefagyhattak okos, tűpontos, de nem túl szívélyes kritikáitól, többek között az érzékeny lelkű Berzsenyi is. El lehet képzelni, mit érezhettek közelében a lágyszívű női személyek! Meglehet – hiszen ne feledjük, rá magára is hatott mind a személyi horoszkópjában álló sötét arcú Plútó, mind a személyiséget kijelölő aszcendensével éppen szemben álló démoncsillag, az Algol –, ő maga is afféle hibernált életet élt önnön kritikai kalickájában. Ahonnan csak távoli csillagüzenetei (kilences házas uránuszos Merkúr) jelenthettek neki kiutat. Az élő asszonyokkal való kapcsolatát nemcsak az önmagában való kétkedés és szerelmi kishitűség, de a nyolcas házban álló nőies bolygók is lehetetlenné tették. A Vénusz a halál házában eleve halálra ítél mindenféle szerelmi kapcsolatteremtést. A Holddal együtt áll itt, ami jelzi az anya korai halálát, s azt is, hogy ezzel az eseménnyel a nőiséggel való minden kapcsolata egyszer és mindenkorra megszűnt szegény költőnek. Elmúlt e világból, de valójában nem tűnt el, csupán klauzúrába szorult, titkos bugyorba, ahol a legnagyobb vágyak születnek. Hogy lénye Vénusz vonzása alatt állt – tehát szó sem volt homoszexuális vonzalomról – azt bizonyítja, hogy a személyiséget jelölő aszcendens úr Plútó erős fényszögben áll a Vénusszal, mely azonban – ezt érezhette Ferenc – kölcsönös pusztulást hozhatott volna rá s a szeretett nőre egyaránt. Ezt a pusztulást már egyszer megérte, éppen a pubertáskor határán, az édesanyja halálában. Talán ezért rejtette el oly mélyre szívében a szerelmet, noha kétségtelenül vonzalmat érzett a nőiség iránt. A másik elrettentő erő a deszcendensén álló Algol volt, mely kifejezetten riasztóvá tette Kölcsey külsejét a szépnem számára. Ezt bizonyára érezte, s ez okozta nemcsak az irodalmárokban később kérdéseket felvető távolságtartását, de kérlelhetetlen kritikai szellemét is. Pedig Kölcsey szemérmessége, nyilvánvaló konzervativizmusa bizonyára kikérné magának e vádat.

Egyébként is, neki egészen más dolga volt, nem a házasodás, a házi tűzhely. Egy nemzetnek kellett álmot és imát teremtenie. Ezt írta elő számára az őt megkötöző Hádész–Plútónak a Neptunuszra vetett jó fényszöge. A személyében és a világban dúló erőket, melyek a hagyományt – ma úgy mondanánk, patriotizmust – és a forradalmi új utat – szuverenitást – kötötték össze ellentmondásos csillagzatokkal, ő nemzeti Himnuszunkban írta le útmutatóul. A mai kor csillagai nemhogy eltörlik, inkább kiemelik versének mondandóját. Semmi sem aktuálisabb ma a mi jó öreg Himnuszunknál.

Végh Nóra