„…isteni létben Erószt gondolta ki ő legelőször…” – ennyi maradt ránk a vágy istenéről Parmenidész töredékeiben. A szerelem, a vágy megszemélyesített istene (erósz a görögben vágyat jelent) megelőzött mindenki mást, Khaosz őt teremtette elsőként. Gyakran ábrázolják kisdedként: anyja, Aphrodité – akit egy másik teremtéstörténet mégis elébe helyez az időben, de nem az uralomban – bánatára ugyanis sokáig nem akart növekedni. Ezért nemzett neki apjával, Arésszal új testvért, Anterószt, kinek neve viszontvágyat jelent. Vele versengve, s játszva nőtt aztán Erósz szépséges ifjúvá, jelképezve, hogy a szerelem is csak viszonozva nőhet naggyá és erőssé.

1772. szeptember 27-én éjféli 1 órakor született a költő Sümegen a vénuszi Mérleg jegyében, akinek képletét ismét Trentai Gábor nyomán állítottam fel. Felkelő jegye az Oroszlánba esik, ami erős testalkatra, daliás termetre utal, az első házában álló Vénusz pedig kifejezetten széppé tette, míg katonás ambíciókat a Kosban kezdődő hivatás háza adott neki. Ám hogy ő igazi poéta, azt mégiscsak a hármas ház, a kommunikáció, beszéd és írás életterülete mutatta meg. Nemcsak a Vénusz uralma alá eső Nap áll itt, szoros együttesben a Holddal: az Újhold ereje itt a szavak szintjén érvényesül, ezért is lett a szerelmi líra megújítójává Kisfaludy. A Merkúr is e házban áll, de még a Szűz jegyében, tehát saját jegyben, uralomban állva, így teljes erejével hatva. Az isteni hírnök, Hermész, alias Merkúriusz ráadásul nem akármilyen kisbolygóval állt éppen együtt Kisfaludy születésekor, hanem éppen a bizarr formájú Erósszal. Nem is csoda, hogy verseléseinek múzsája is maga Erato lehetett, hiszen Himfy – ami a költői álneve volt – elsősorban a szerelmes verseiről lett híres. Az Erósszal összekötött Merkúr az égi Uránusszal áll igen jó összeköttetésben: márpedig ez a planéta a megújító hatásáról nevezetes. Forradalmi mássága és eredetisége tette a költőt a szerelmi líra magyar megújítójává ebben a konstellációban. A Merkúr–Uránusz kedvező fényszöge csillogó észt, nagyon gyors intellektust adó: a költő múzsák által ihletett gondolatai valósággal vágtáztak. Eredeti, élettel teli hangja hamar lenyűgözte a közönséget, sikert sikerre halmozott nemcsak a szerelemben, de az irodalmi életben is. Hamar feltűnést keltettek versei, ám e fényszög sajnálatos hatása, hogy amilyen gyorsan jön a siker, olyan gyorsan el is múlhat a nagy időben. Az Uránusz ugyanis mindig csak a legújabbat, a legfrissebbet támogatja. Ami egykoron zseniális, forradalmi hangnak tűnt, mert átlépte kora akadémikus hagyományait a szerelmi lírában, mára avíttá és üressé vált. Mint ahogy az egykor uránuszin a legmodernebbnek tartott gőzmozdonyok felett, úgy járt el az idő Kisfaludy Sándor költészete felett is.
De ne szaladjunk úgy előre! Mert az ő életében is még hosszú út vezetett odáig, hogy rátaláljon e hangra. A szerelem, minthogy Erósz és a Vénusz is oly kitüntetett helyet foglalt el képletében, születésénél fogva vált vezetőjévé, és nemcsak költészetében: a személyiség házában álló Vénusz jelzi a nők és az érzelmek nagy szerepét sorsában, a szerelem valóságos vezérlőelvvé vált számára. A Vénusz a társkapcsolat házában álló Jupiterrel szemben állva számtalan kalandot és sok civódást jelez kapcsolataiban. Persze ez a szembenállás igazán kellemes, inkább ágybeli csatákat, szerelmi incselkedést, magakelletést jelez, mintsem keservet a gyengéd kapcsolatokban. Igaz, ezt is megénekelte, de még panaszos verseiben sem igazán érezhető oly nagyon a mély tragédia. Ám ami elmaradt a könnyed kapcsolatokban, az nagyon is megadatott neki a házasság terepén. A társkapcsolat házában álló – nem mellesleg a szerelem életterületét is uraló – Jupiter bőségesen ígéri a kalandot, és több házasságot is előre jelez. De – bár a Vénusszal alkotott oppozíciója kifejezetten jó – az Uránusz kvadrátja, mely mindkét szerencsebolygóra rávetül, folyton széttörte a kapcsolatait. A költő szerelmi kalandjairól olvasva úgy tűnik, mintha mindig hajszolta volna az új szerelmeket, ám életrajzából tudjuk, hogy sokszor volt kényszerű az elválás, s nem mindig önszántából szűnt meg a viszony, amelynek komolyra fordulását is nehezítette ez a folyton újulásra kényszerítő Uránusz, ami ugyanakkor a halál házát uralta, s ráadásul a halálos pillantású Algol csillaggal állt együtt. Úgy is mondhatnánk: az a leány volt szerencsés, akit nem tudott vagy nem akart a házasság szent kötelékével magához kötni a költő! Az ki tudott csúszni a halálos szorításból, melyet mint szép bilincset tett rá a költő hetes házát uraló baljós csillagzat. Így járt az első feleség, ki lassan, sokáig sorvadozva élt mellette hosszú éveken át, békés, de terméketlen szerelemben. Sosem született gyermekük ugyanis. Nem csoda: a Jupiter az ötös házat uralón nemcsak a szerelmet, de a gyermekek életterületét is jelképezi. Kedvezőtlen égi helyzete a születendő utódok életét is a halálba vezette, pontosabban szólva eleve lehetetlenné tette.
A költő tragédiája, hogy annál inkább vágyakozott volna rá: beteges felesége halála után még egyszer nősült, de az új asszony még hamarabb találkozott a démoncsillag halálos pillantásával. A gyermektelenség sorsszerűségét jelzi, hogy Kisfaludy harmadszorra saját unokahúgába szeretett bele. Az ilyen nászból – ha létrejött volna – születendő gyermek a genetikai romlás miatt mindenképpen gyengébb életerejű lehetett volna csak, ha nem hal meg az ifjú menyasszonyjelölt még az esetleges nász előtt. Úgy van az, ahogy azt Thomas Mann megírta nagy regényében, gondolatát Naphta filozófus szájába adva: „Akarni mindig csak a végzetet lehet.”
Itt, ezen a nehéz és könnyű konstelláción bukott el a költő sorsa. A számtalan kaland, könnyed, frivolnak tűnő, boldog és nőfaló élet valójában csapdája volt, kelletlen kellemesség, nehézség. Boldog akkor lett volna, ha akár csak egy fia is születik. Igaz, egy ifjúkori balkézről született kéretlen gyermekét valaki más nevelhette – az az egy talán megmenekülhetett. De hogy csak azért is kicselezze a sorsot, gyermek helyett nevelt számtalan verset. Azok szárnyra kaptak, s átírták a magyar szerelmi lírát. Teremtésnek – valljuk be – ez sem kevés!

Végh Nóra