Szemelvények Tóth Erzsébet verseskötetéből

 

Te mit csinálsz ilyen napokon?

mikor álmodban a budai utcákat járod

és minden ablakban ül egy fekete sas

lőrésnyi szemükkel téged figyelnek

és nem tudod ledobni magadról ezt az álmot

te mit csinálsz ilyen napokon?

mikor a dögletes pára magától elvégzi rajtad a hajmosást

a maga bizarr módján és mikor végre hazaérsz

akkor sincs béke mert az áldott hűvösben heverve

azonnal szívedre települ a hőség

mint az afrikai karmos béka

te mit csinálsz ilyen napokon?

a langyos fürdő, a langyos jeges tea

a langyos, langyos, langyos méz a többnapos vizek

mert a torkodra vigyázni kell

végzetes lehet egy megfázás, egy huzat

és fogalmad sincs, mire tartogatod a torkod

milyen szavakat készülsz kimondani

és kinek?

te mit csinálsz ilyen napokon?

amikor földre fekszel a könyveid mellé

mert hiába szereted őket

évek óta nem kapnak rendes polcot

és gondoskodást mert nincs rájuk időd

melléjük fekszel, mert kell a gerincednek a kemény

te mit csinálsz ilyen napokon?

próbálgatod-e olykor a halált?

hogy elég kemény lesz-e a koporsó neked?

ha egyáltalán koporsót kapsz

és nem szórnak szét, mert az úgy olcsóbb

hova jutottam Jézusom

semmi baj, csak egy kis hőség

te mit csinálsz ilyen napokon?

Ázsiai márvány

lágyan a vállamra huppan

ettől megrázkódom

és már lent is van a földön

mire eltaposom

már kettőt kell levakarnom a cipőmről

nyamvadt terroristák

azt hiszik, túljárhatnak az eszemen

pedig csak élni akarnak a növényeimből

himbálózni az idegeimen

de mikor már a bőröm alá is bejutnak

és a gyomrom körül kaparásznak

nehéz eltaposni őket

Kínai legyező

Ismerős, nyirkos fátyol borul rád

a lepedőt csavarni lehet

savanyú angyalok hagyták itt nyomaikat

hímzésük a nyamvadt neglizsén

rátapad az éjszakai csöndes záporok

feszes, viszkető nyomaira

nedves lesz újra

ami már kétszer-háromszor rád száradt

aztán megállás nélkül beindul

bőröd alatt a zuhanyrózsa

jól ismered a szívpánik rendszerét

a vízháztartás billentyűhibáit

halszagú bőrben vánszorogsz a kádhoz

vissza a teremtéshez, az ősóceánhoz

visszaaludni tilos

hiszen csak most ébredtél

majd a fürdőlepedő irgalma

néhány percig

és rád zuhan a nyirkosság újra

homlokodtól a talpadig

bizserget síkos érintése

a szívműködés elégtelenségének

más szerveid renyheségének

a magzatburok lehet ilyen nedves

évek óta ilyen fáradt vagy

ennyire fogyatékos

éjjel egy hatalmas puhatestűvel birkóztál

de csak az előjátékig jutottatok

gyöngécske ázalék maradt belőled

szívbillentyűiden az ördög próbálgat

egy szörnyű dallamot

szivárog, csöpög a bőröd

elromlott a belső zsilip

forró, száraz ágyért imádkozol

sivatagi homokfürdőért

belső szivacsért

ami felissza átkos nedveidet

nem indulhatsz így el

szagod van

mint a romlott húsnak

ki kell menned a levegőre

városi gázokkal lemosni magadról

ezt a reggelt, ezt az éjszakát

araszolsz óvatosan

mint kiadós záporok után a csigák

el ne tapossanak, el ne roppanj

viszed magaddal a kínai legyeződet

Lesz egy reggel

én azt már nem élem meg,

madarak ébresztenek, harsognak, csiripelnek,

jelzik, hogy fontos dolgunk van,

de annál nincs fontosabb,

hogy még öleljük egy kicsit nagyon egymást,

jár még egy puszi, vagy kettő, vagy három,

vagy még több is,

ami azután nem érhet véget olyan hamar,

valami még következik,

aztán a kávé, a rántotta,

esetleg még a gyerekek is

előállnak valamivel,

letört a maci lába,

hívni kell az orvost,

nincsenek tapasztalataim a boldogságról,

talán ilyesmi lehetne

Egy szál szegfű

Tandori temetésére ballagtam

a Fiumei Úti Sírkertben

szokatlanul kihalt volt

átfutott rajtam: lehet, hogy egyedül leszek

amikor mellettem termett egy nő

és azt mondta: elnézést, az egyik szál virágot nekem adná?

az enyém lehullhatott a biciklimről…

hát persze, az egyik szegfűt ünnepélyesen átnyújtottam

majd leültem a ravatalozóban

ott láttam utoljára Téreyt, állt a búcsúzók között

hosszan rám nézett, talán csodálkozott

de az igazi csoda a sírnál történt

hatalmasat reccsent egy ág

madarak röppentek föl, búcsúztak költőjüktől

a biciklis nő is megírta cikkét a temetésről

nem bántam meg, hogy nekiadtam azt a szegfűt

(Nap Kiadó, 2021)