Szemelvények Varga Melinda válogatott verseskötetéből

bizonyosság

születésnapodra

antik festménnyé

fagynak bennem a szavak

itt guggolok a semmi ablaka előtt

bámulom a ködfoltos teret

a kávézó teraszát

ahol egy melegítőtest alatt

ültünk mámorosan

cigarettáztunk

míg te a katonaéveidről meséltél

elképzelem hátulról átkarolsz

érzem a bőröd áramköreit

ahogy átforrósodik a testem

ez az egyetlen bizonyosság

kifordított ég

a reggeli nap besüt a szobába,

megvilágítja az ablakra szerelt hálót,

majd ráül a könyvespolcokra,

elidőzik a Krúdy-összesen,

Hesse Deimanján is megakad a szeme.

érdekli a jó és a rossz arca,

gyerekkori álmom tér vissza.

mit jelenthet a fordított kúp alakú

csillagos ég felé zuhanni.

a kúp egyre szűkül,

mire a csúcsához érnék,

felébredek.

a vadgalambok fészket raktak

a Sas utcában,

szorgosan gyűjtik a kis gallyakat

az eresz alá,

esténként duruzsolnak a padláson.

ha erős a szél,

érezni a tél illatát

a dombok felől,

szinte hallani,

ahogy körbejárja

a Pacsirta utca

egyik udvarát.

képzelt idő

varrok neked egy óriás lepedőt

szeretkezésekből és napmeleg reggelekből,

hallgatag vízpartot hosszú sétákkal hímzek a közepére,

élénk fonállal horgolom rá ujjaim mintáját

hátadon, karod ívén és vállaidon –

hullócsillagok buknak alá a tóba,

szegélyét vad, hirtelen haragú esők csipkézik,

amelyekben el is lehet ázni, vagy menekülni előlük,

nevetni azon, ahogy nyomunkban caplatnak.

az idő, ami mozdulatot mozdulattól elválaszt, képzelt idő.

olyan, mint a tenger sósan cuppanó ajka: hűvös és sikoltó.

az insomniások kiváltsága

a lakónegyed tucatnyi sárkányszeme lecsukódott

elvétve néhány ablakból villódzik csak fény

a későn fekvők magukra

takarják a sötétség pulzáló bársonyát

bőrük csillagtérképes

félálomban is szeretkeznek

ez az insomniások kiváltsága

konklúzió

valahol két pillanat rezdülése

közt

a lényeg mindig elsunyizott

hiába vártam az

(át)változásra

a fehér lovas csak akkor

érkezett mikor

már nem

voltak illúzióim

nyitott szemmel néztem

hogyan csókolózik

fájt mikor a húsomba

téptek

aztán egyre

halkult visításom

most már

nem félek a sötétben

szellemámulatra benyithat az

álom

éjszakáim érzéstelenített

testek

kapcsolódásai

láncszerűen

a maguk történetiségében

mesélnek

arról hogyan

tanultam meg játszani

kereszttűzben

önmagammal

(Irodalmi Jelen Könyvek, 2021)