Kovács katáng Ferenc írása Halmai Tamás Kleopátra aranyhajói – Szécsi Margit-széljegyzetek című kötetéről

„Pünkösd vasárnapján születtem, s az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan akarok a magyar szóval élni. Sokadmagammal a várakozásban megvirradva: mint hajdan, vagyok ma is elemi része a népnek. Tündér biztonsággal lebegve e golgotai por-zenitben: megsejtek és megítélni áhítok mindent, ami bennünket nem szeretni, de megalázni, felhasználni, idomítani akar – – mindent, ami szárnyakat tarol. Hazám a porból-való ének.”

(Szécsi Margit: Költő a Holdban, Utószó)

*

Hányan olvasnak ma Szécsi Margitot?

Kegyeletből talán, ha halála évfordulóját szétkürtölik a lapok?

S talán mert Nagy László felesége volt?

Mert nosztalgiából idézik a szépkorú magyartanárok?

Anno mambó magnós házibulin andalgók, egy gyertyafényes szent pillanatban?

Salátásra olvasott kötetéből, füstös hangon kiáltják szét néhány sorát?

Semmiképp se többet? Hatás, elhallgatás…?

Sebő tekerőzi-e még koppantósan a „csibész dalkirálynő” (Tóth Erzsébet) strófáit?

Akár élhetne is, a 92 év ma már elérhető.

November vége. 30 éve halott. Hányan olvasnak ma Szécsi Margitot?

*

Halmai kötetét olvasom. A bevezető tanulmánya 1. tételébenTóth Erzsébet, Buda Ferenc, Csoóri visszaemlékezéseit idézi. Ám biztosan vannak még számtalanok, kiknek – akárcsak néhány mondat erejéig is – sokat jelent Szécsi Margitunk.

A tanulmány 4. tételében Szécsi Margitnak a Tenger véled! című posztumusz prózagyűjteménye kapcsán Halmai szabadjára ereszti a fantáziáját: 15 zárójeles címszó alatt magvas sorokat ás elő Szécsi Margit gondolatai közül. Példának, étvágygerjesztőnek íme néhány: (Erkölcs, igazság, ethosz) „Nem öl meg az igaz szó, csak megsebez, s megjobbít”; (Vers, költő, költészet) „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…”; (Az olvasónak is van feladata és felelőssége) „Hogy az olvasó az új művészetet befogadhassa: tanulnia kell…”; (Európa ma is időszerű küldetése) „…Az európai szellemre az jellemző, hogy vitatkozni lehet vele. A dogmatizmust nem szenvedheti hosszan.”

*

Halmai Tamás kötetét olvasom. Rossz neonfény, ’80-as éveket idéző. Háttérben súlyos zajok; röntgengép zúg, ultrahangos szívdübörgés, EKG-géppapír surran a nyomtatón. Egy orvos döbbenete – nocsak, könyv, a váróban már vagy 10 éve csak kütyüket nyomkodnak. A színes kacsa-magazinokat pedig felfalta a Covid. – Uramatyám, csak nem Szécsi Margit áll a könyvborítón? A fejemre esett egy régi kötete, le sem poroltam, egy ültőben kiolvastam. Diákévek, bálványok – nosztalgiázik elérzékenyülve az orvos…

*

A tanulmánykötet II. fejezetében húsz Szécsi Margit vers idézésére és rövid elemzésére vállalkozik a szerző. Idézet a hátsó borítóról: „Bár Szécsi Margit hosszúversei nem fértek e karcsú kötet keretei közé, a Kleopátra aranyhajói mégis átfogó képet ad erről a nagyszabású költői életműről: Halmai Tamás versolvasatai […] ezúttal is egy lírai korszakhírnököt méltatnak”.

Nem tehetek mást, okosabbat, a Halmai kötet tanulmányozására biztatom az irodalmi elemzésekre fogékony érdeklődőket. Magam csak annyival tudok hozzájárulni szellemi kalandjukhoz, hogy a húsz tételből háromra, a magam módján, néhány képzettársítással reagálok.

Virágnyelvtan

„Jaj nem én – te hogy vagy? / én nem is vagyok, / jégvirágos kocsmaajtó / rózsája vagyok.” E Fohászcímű versre például azzal reagálok, hogy szó szerint veszem Halmai figyelmeztetését: „Mint a költészet gyakran, e mű is a szavak eredeti jelentéséhez téríti vissza figyelmünket.” S habár mindez a szerelemben magára maradt nő/férfi vágyakozására értendő – ami a vers hátralévő részéből kiderülni látszik – bennem általánosabb magányérzetet kelt, gyerekkorit, öregkorit (is).

A kiűzetés fokozatai

„Hét óra, színház-idő, vacsora idő. / Feljutok a villamosra, enyém az élet. / Hazaviszek forintért egy csokor halottat, / s drágábban egy cserép elítéltet.” Halmai Tamás szerint „Károlyi Amy tudásával rokon e szöveg bölcsessége. […] A Szécsi Margit-féle keservesen szenvedélyes verstudat, az életörömnek ez a haláltapasztalással határos változata”. Döbbenetes négysoros. Engem, így november tájt, a Krúdy emlegette nyíregyházi Morgó temető múltszázad eleji kovácsoltvas nagykapujáig, s onnan szeretteim sírjához bizton elkísér.

Új törvények küszöbén

Itt Halmai a Szent Búborék című kötet több versére is hivatkozik. A cím nélküli nyitányra: „Egy pulóver elindul / megérint fekete ujja / Szél fújja szívem fújja / kalóz voltam hallelúja”, a Kalóz-dalra, a Vásznakra. És a mai napokban is oly fájón aktuális Piros kabátbanra: „Verd meg Uram az Igével-dekorált Pusztulás vásznát, / az óriás kalóz-vitorlát szaggasd meg Uram. […] Hamvadó a Népek Hajnala, perzselő bélése a Végzet; / Csillagképek újulnak, új nevük: Ijedelem; / Csukaszürke a szuronyos béke – és íme a besorozott sírok / PIROS KABÁTBAN JÁROM A TEMETŐT!”

Szécsi Margit hátborzongató víziója ma már a jelen…

Szent Búborék

„Csak az élt, aki szeretett. / Csak az létezett, akit láttak, / kit a Szerelem Csillaga / magáravállalt.” „[…] nem különösebbet állít ez a négy sor: – írja Halmai – a szeretet avat élővé, az arcok és a szemek társasága marasztal…”

S én még kiemelném az ötödik versszakot is, mert csak úgy kerek s egész, ha ki-ki hozzáteszi mindazt, amire képes és amit tud: „S hordozol te vasakat is, / de mint az álmot, / mint izzadt lelkeink viszik / villogtatva az összetört világot.”

A kötetzáró, hamadik fejezet egy nagyszerű hétsoros, ha csak ez állna a 80 oldalas kis könyv lapjain, már nem olvastam hiába:

„Kiköthet-e kertben a bárka, kérdem

Szécsi Margittól, s képzeld, válaszol!

Jóllehet nem fejthetem sóhaját:

a túl igaz szót nem érti a fül.

Az megmarad zenének, szerelemnek,

mágiának és más kacér titoknak.

De már almafa s fű csobog körül.”

S a sok felemlegetett szám után utoljára még kettő, Halmai Tamás nagyszerű, mindenképp forgatandó 30. kötetéről szól a fenti beszámoló. Csak idén ez már a 3. könyve.

(Cédrus Művészeti Alapítvány, 2020)