Július 2. – zacskómentes világnap

A címből akár egy találós kérdés is adja magát. Ha Ön szeretné szórakoztatni családtagjait, vagy zavarba hozni egy gyermeket, csak mondja el a talányt: „két füle van, de nincs feje, mi az?” Ha Ön is szeretné kitalálni, takarja le a következő bekezdést, morfondírozzon a megfejtésen, és csak akkor haladjon tovább, ha már megunta a töprengést.

A helyes válasz: zacskó.

Minden ilyen játék csak akkor működik, ha a megfejtés triviális, és a kérdezett, miután elárulják neki a helyes választ, a homlokára tud csapni: basszus, hogy ez nem jutott eszembe! Ezt a tényt azért fontos rögzíteni, mert így jól illusztrálható, hogy a zacskó mennyire része a hétköznapi valóságunknak. Holott egyáltalán nem szükségszerű, hogy a vásárlásainkhoz egyszerhasználatos – többnyire műanyagból, időnként papírból vagy más, lebomló anyagból készített – hordozóeszközöket alkalmazzunk. A hátitáska példának okáért bárkinek a rendelkezésére áll, miért nem használjuk azt helyette? A probléma, hogy egy átlagos boltban az eladószemélyzet egyáltalán nem számol az ilyen hordozóeszközökkel. Erre van egy személyes példám: nagyjából egy éve történt az eset. Hátitáskát vettem egy ruhaboltban, az eladóhölgy pedig reflexszerűen megkérdezte: „táskát számoljunk fel?” Erre felszaladt a szemem, magamban csak annyit jegyeztem meg: naná, azért hoztam ezt a hátizsákot egészen a kasszáig, mert meg akarom venni. Valószínűleg az eladóhölgy is észrevette a szemmozgásom, mert rögtön megrázta a fejét, és a kezében lévő vállpántokon állapodott meg a tekintete: „ja, tényleg! Úgy értem: zacskót szeretnél venni?” Apró félreértés, de jól mutathatja, hogy az áruházak világában a „táska”, az áruhordozó eszköz (vásárlói oldalon) szerepét természetes módon a zacskó játssza. Még akkor is ezt tekintjük a „táska” elsődleges jelentésének, amikor ott van a kezünkben egy hátitáska, amire – az áruházon kívül – legalább annyira illik a „táska” fogalma, mint a nejlonszatyorra.

Attitűdök szempontjából azért kell ezt a tényt rögzíteni, mert ezen keresztül lehet megragadni a fogyasztás lényegét. A későmodern fogyasztás „voltaképp mi is”? A fogyasztás „megszűnte a dicső” tervezésnek. Vagyis – általánosabb szinten – a vásárlás kiemelése az időbeliségből. A fogyasztói társadalomban – Zygmunt Bauman gondolatain is haladva – a vágyakat az azonnaliságukban kell kielégíteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy a vágy a vásárlás aktusával teljesen megszűnik, egy jól összerakott (vagy marketingelt) termék újabb vágyakat kelt. Az időbeliségben tehát mindössze a vágy az, ami általános jelenségként létezik – megtalálható múltban, jövőben – viszont a fogyasztásnak (a vágy kielégítésének) csak jelenidejűsége van.

A zacskó használati logikája éppen ebbe az azonnaliságba illeszthető. Persze, eltehetünk egy boltban kapott nejlonszatyrot hosszabb távra is. Rakhatjuk bele például a sportcipőnket, ha elutazunk valahová, uzsonnát csomagolhatunk bele, ha pedig szakítani szeretnénk, egy eljegyzési gyűrűt is átadhatunk benne a partnerünknek. Ugyanakkor mindannyian látjuk, hogy egy zacskó kialakítása rendszerint rövid távú használatra ösztönöz. Többnyire egy gyenge minőségű anyagból készült eszközről van szó, amely könnyen szakad, és lássuk be: ha egyszer elhasználjuk (akár rövid-, akár hosszú távon) nem sír a szívünk, hogy ki kell dobni. Ez a termék nem a kedvenc gyerekkori babánk, drágán vásárolt fejhallgatónk, vagy a sokat megélt iskolatáskánk. Egy szatyor sorsa mindig a közönyös szemétre hajítás lesz.

E jelenség gyökere, hogy sok termék használata közben élményeket gyűjtünk, amelyeken keresztül újra és újra felrémlik bennünk a vágy emléke is, ami egykor a termék megvételére sarkallt minket. Egy zacskó esetén ez biztosan nem figyelhető meg. Ebből következően: ha egy olyan világra törekszünk, ahol minimalizáljuk a szatyorvásárlást, akkor az első dolgunk, hogy a zacskók iránt is vágyat ébresztünk. Olyan hordozóeszközöket kell kínálnunk a fogyasztóknak, amely miatt fájdalmat éreznek, ha szemétre hajítják. Amivel képesek érzelmi kötődést kialakítani, képesek legalább az életben egyszer azzal a hevességgel elvenni őt az eladótól, ahogyan egy Play Stationt leemelnek a polcról.

A közöny arra sarkall minket, hogy a zacskót csak az azonnaliságában értékeljük. Ha eltűnik belőle a termék, amit belétettünk, olyan lesz a fogyasztói szemnek, mint egy nitrogénmolekula: színtelen, szagtalan, és az élet szempontjából csaknem teljesen indifferens.

Sarnyai Benedek