Sétálj. Sétálj nyugodtan, sétálj határozottan, sétálj szenvedélyesen. Ne feledd, csak a sétáló ember lehet igazán boldog, és végső soron a boldogság az egyik legfontosabb élményünk az életben, bármilyen röppenő, tovatűnő, bármilyen ritka is.

Mindig csodálattal vegyes irtózattal szemléltem azokat az embereket, akik reggel beülnek egy guruló dobozba, elmennek egy nagy dobozba, egy dobozt néznek egész nap, majd vissza a guruló dobozzal az otthonukig, amely legtöbbször szintén egy doboz, majd lehuppanva a kanapéra egy dobozt néznek a családjukkal vagy egyedül, miközben esznek, alszanak, bármit csinálnak. Törj ki a doboz létből, s ahová csak lehet, illessz be sétát! Használd a tömegközlekedést, oszd meg az autódat, beszélgess élő emberekkel, legyenek kérdéseid, de legfőképpen – nem tudom elégszer elismételni – sétálj! A séta nemcsak egészséges, nemcsak jót tesz a testnek, hanem segít gondolkodni, segít elválasztani a pihenést és a munkát. Tudod jól, hogy nem vagyok a reformmozgalmak nagy híve, nem edzem magam, jógát is azért gyakorlok, hogy jobban tudjak utána meditálni, nem pedig azért, hogy kockás legyen a hasam, és ruganyos legyek, mint egy zsenge kislány. Zöldségeket sem azért eszek, mert vegetáriánus lennék, hanem mert szeretem őket, legjobban azokat a zöldségeket, amelyeket saját magam termelek meg. Ilyenkor, tavasszal, amikor ezt a kerti levelet írom neked, már érik a hónapos retek, a saláta, az újhagyma, ami mellé rozskenyeret, kis sajtot, olívaolajat, joghurtot vagy teavajat eszek, s ezzel a menüvel egész évben ellennék, annyira szeretem. Semmihez sem hasonlítható a friss retek, saláta, hagyma, s olyan egyszerű egy kis kertben is megtermelni őket, hogy nem is igazán értem, miért nem fordít erre mindenki nagyobb figyelmet. Nem beszélve arról, hogy éppen a friss zöldségek azok, amelyeknek szállítása, boltba kerülése, kereskedelme a leginkább problematikus, mind ökológiai, mind egészségügyi szempontból. Minél rövidebb az úgynevezett ellátólánc, annál kevésbé szennyezed a bolygót és önmagadat. Annál rövidebb pedig nem lehet, mint hogy a saját kertedben termeled meg. Tavasszal a reggeli séta után lesétálsz a kertbe, felszedsz néhány szem retket, vágsz egy kis salátát, kevéske hagymát, és már kész is ez a tündéri reggeli, amitől egész nap mosolyogsz. Mert a tavasz legnagyobb ajándékai ezek a friss zöldségek, ezek a harmatos és harsogó falatok, amelyeket, amikor eszel, eszedbe jut, hogy a tavasz az egyik legszebb évszak az évben, s te végtelenül szerencsés vagy, hogy ezt most megélheted. Ha nincs kerted, nincs egyszerű veteményed, akkor keresd meg a legközelebbi termelőt, vagy olyan piacos kereskedőt, aki garantálja, hogy tiszta és friss forrásból tud neked ilyen egyszerű és finom zöldségeket szerezni. Megéri.

Sétálok reggel, ébredés után, ebéd előtt és este is. Ez a napi három séta – kutyám igen nagy örömére – annyira szokássá vált, hogy hiányzik, ha valamelyik kimarad. A háromból két séta alig fél óra, valamelyik viszont legalább egy. Séta közben néha zenét hallgatok, néha egy-egy beszélgetést, előadást, de legtöbbször semmit. Különösen ilyenkor tavasszal, amikor a madarak csodálatos éneklésükbe kezdenek, a méhek hangos zümmögéssel szállják meg a virágzó fákat, mintha fel akarnák őket emelni. S ahogy nézem, olyan is, mintha a virágzó fák megemelkednének kissé, mikor méhek szállnak rájuk, s ragyogva nyúlnak az ég felé. Amikor tehetem, beállok a virágzó fák alá, s hallgatom ezt a csodálatos, megemelkedett, transzállapotú zümmögést. Szorosan a fához simulok, és érzem az élet és a természet rezgését. Ha teheted, és útba esik, illeszd be sétáidba a természet koncertjeinek elmélyült megfigyelését, s egy idő után már nemcsak azt hallod, hogy méhek zümmögnek egy virágzó fán, hanem azt is, ahogy az atmoszféra áramlik, a fény rezeg, a bolygó fordul, a naprendszer kering, a galaxis forog, a kozmosz énekel. Sétálj, elszántan, határozottan, lassan, elmélázva, sétálj és állj meg néha, figyelj, figyelj, kérlek szépen, olyan fegyelmezetten és olyan bohókásan, amennyire csak éppen hangulatod engedi, figyelj mindaddig, amíg meg nem hallod az éneklő kozmoszt. A kozmosz énekel a tenger hullámzásában, a folyóban, a tóban, de énekel a felhőkben, a friss tavaszi illatokban, a kozmosz énekel a földben, a kövekben, a kozmosz énekel a növényekben és az állatokban. Mi emberek pedig az éneklő kozmoszt akkor hallhatjuk meg leginkább, ha koncentráltan figyelünk. Sok és helyes gyakorlás után a kozmosz külső énekének hangjai belül is visszhangozni kezdenek, koncentrációd már séta közben nemcsak kifelé, hanem befelé is egyhegyűvé, élessé, elmélyülté válik. Elkezded hallani légzésed, lépéseid, szíved dobbanását, véred áramlását, gondolataid ritmusát. Sétálsz, egyik lábad a másik után teszed, nem csinálsz semmi különöset. Mégis, miközben sétálsz, rájössz, megérted, megérzed, megéled, hogy az éneklő kozmosz nemcsak kívüled van, hanem tebenned.

Weiner Sennyey Tibor