Legjobb, ha az idővel kezdjük. Az idő barátod és ellenséged. Az idő befolyásol és te is befolyásolod. Az idő ciklikus, de nem körbe jár, hanem mint egy spirál, úgy forog. Mindig ugyanaz a Nap kel fel és megy le, mégis minden napfelkelte és naplemente más. A nappalra éj jő, az évszakok követik egymást, de sosem ugyanolyan egyetlen nap sem, egyetlen évszak sem. Éppen ezek az apró különbségek és a változás állandósága az, amelyet érdemes mindig szemmel tartanod.

Figyeld meg, hogy a látszólag hasonló hétköznapjaid miben különböznek egymástól. Máshogyan ébredsz? Máshogyan dolgozol? Másmilyen a kedved? Máshogyan alszol? Vajon te vagy az, aki változik, vagy messzi bolygók és csillagok küldik rád nagy erejük, mint ahogy azt a csillagjósok állítják? Bárhogyan is legyen, ha jól figyelsz, láthatod, hogy egyetlen állandó van a változó világban, s ez maga a változás. A változás pedig az időben teljesedik ki. Egyedül az időből van mindenkinek véges kiszámolva. Egyedül az időről tudjuk, hogy megállíthatatlan, hogy hatással van mindannyiunkra, hogy az idő előrehaladtával mindannyian változunk, tapasztalunk, öregszünk, s végül meghalunk, elmúlunk. Minden nappal, minden évvel közelebb kerülünk az elkerülhetetlenhez, hogy beálljunk őseink közé, hogy testünk visszaadjuk a Földnek, szellemünket az emberiségnek, s lelkünket a végtelen teremtő egynek, mindent annak, amelyből vétetett. De mi, ez, ami most van, akkor megszűnünk, mert ez, ami most van, csak most van és soha többé.

Ha az idő ciklikus, mint ahogyan azt Vergilius s még annyian állították, s egyszer még újra előfordulhat, hogy minden összeáll ahhoz, hogy valami hasonló megszülethessen, mint ami te vagy vagy én vagyok, akkor sem lesz már ugyanaz, mert ez, ami most van, csak egyszer van, és soha többé. Éppen az idő miatt. Az idő, a tér mellett, a teremtés elemi ereje, s ha a kozmoszba tekintünk, akkor láthatjuk, hogy az idő relatív. Vannak olyan pillanatok, amelyek megdermedni látszanak, van olyan sebesség, ahol az idő felgyorsul, s van olyan, hogy lelassul. Milyen különös az idő, amely életünket őröli nagy malmaiban? Figyelj rá jobban, mert ez az egyik legnagyobb erő, amely uralkodik mindenek felett. Hogyan figyelhetsz rá? Mit tehetsz a hatalmas és mindent átölelő idővel szemben?

Légy koncentrált. Figyelj az időre. De ne úgy, mint aki folyton rohan valahová, és mindig elkésik. Ne csak az órádat lesd. Oszd be az idődet tudatosan. Kelj korán, legyen napirended, különben, ahogy felénk mondják, szaladni fog a ház, elvadul a kert, elpusztulnak jószágaid.

Légy tehát jó kertész, s élj együtt az idő ciklikusságával. Kelj korán, amikor a Nap kel, amikor a madarak énekelni kezdenek. Mielőtt kikelsz az ágyból, emlékeztesd magad, hogy most születtél, ez az egy napod olyan, akár az egész életed, friss vagy és erős, akkor is, ha nehéz az ébredés. Adj hálát, hogy ma felébredhettél, esélyt kaptál, hogy tegyél valamit magadért, a kertedért, a többi érző lényért. Apróságok ezek, tudod te jól, de jobb egy kedves apróságot tenni, egy jó szót szólni, helyesen cselekedni, mint azzal áltatni magad, hogy a világ menthetetlen, mindenki a vesztébe rohan, mindannyian pusztulunk. Utóbbiak féligazságok, mert bár a világ menthetetlen, mindenki a vesztébe rohan, és mindannyian pusztulunk, valójában mindennek értelme és rendeltetése van, az, hogy tapasztalj, fejlődj, tanulj és változz meg. Amikor az ebben való hitedet megszerzed vagy elveszted, azok az élet igazi fenséges pillanatai és drámái. Az ebben való hit gyakorlása pedig az igazi és elmélyült vallás. Figyelj tehát az időre, mert a spirálisan ciklikus időben vannak elszórva a fenséges és megrázó pillanatok, amelyben hitedet elnyerheted és elvesztheted. Figyelj a napfelkeltére, s figyelj a tavaszra. Készülj rá. Oszd be, amennyire csak tudod az idődet. Ám, ha rám hallgatsz, akkor légy nagyvonalú magaddal, hagyj időt a csendes szemlélődésre minden napszakban, minden évszakban. Mert éppen ez fogja megmutatni a nagy pillanatokat, mint amikor szertefoszlanak a borús fellegek, mint amikor kicsírázik egyetlen mag, mint amikor megszületik egy lélek, s a millió halál ellenére az élet újra és újra utat tör magának az elmúlásba.

Legyen napirended, mert harcos is vagy, akinek legfőbb dolga, hogy küzdelmeiben önmagát legyőzze. Ha önmagad legyőzöd, s nem hiszed el saját képzeteidet önmagadról, akkor képes leszel meghaladni is magad. Persze ne feledd, ritka erény az önismeret, amit csak világismerettel együtt lehet megszerezni, de ezekről majd máskor írok neked kerti leveleket. Most az időről írtam. Arról, hogy figyeld meg az időt, arról, hogy lásd, van egy belső időd, és van a világ külső ideje. Arról, hogy éld meg, amikor a fenséges pillanatokban az idő lelassul, mint amikor egy verset olvasol vagy csodálatos zenét hallgatsz, s éld meg, amikor az események gyors váltakozásban követik egymást. Amikor felgyorsulnak a dolgok, utána mindig tudatosan állj meg, gondold végig, hogy mi történt, nézd végig belső vetítővásznadon, s lásd magad is a múló idő hömpölygő nagy folyamának hullámai között. Esténként, mikor álomra hajtod fejed, gondolj arra, hogy ez a nap volt az életed, s most meghalni készülsz. Szoktasd magad a születés és a halál gondolatához. Tekints végig még egyszer napodon, gondold végig, hogy vajon tettél-e, mondtál-e valamit, amitől kicsit jobb lett, amitől kerted növényei jobban virágoznak majd, amitől jószágaid szebbek és erősebbek, amitől te vagy embertársaid legalább egy csöppet boldogabbak? Mert így lehet és csak így lehet a világot jobbá tenni. Kicsiny tettekkel és méhszorgalommal. S ebben az idő, ha figyelsz rá, akkor nem ellenséged, hanem a legnagyobb segítőd.

Dicsérd az időt, becsüld, mert nemcsak a jó dolgok múlnak el, hanem a rosszak is. Ha halhatatlan lennél, akkor lehet, éppen úgy csak feküdnél a tengerparton, s hasadra madarak fészkelnének, mint Borges halhatatlanjainak. Így, hogy halandó vagy, esélyt kaptál, hogy megbecsülj minden egyes pillanatot, hogy lásd az idő spirálisan kavargó, nagy ciklikusságát, a napszakokat és az évszakokat, lásd, hogy minden változik, s te is esélyt kaptál a változásra, és csak ez a változás állandó.

Weiner Sennyey Tibor