Macskaköröm

Jól tudjuk, hogy a történelmet a mindenkori győztesek írják, így hát a történelem egésze az egymást követő győztesek történelemátírásainak, átértékeléseinek összessége, így hát amit mi „történelemként” tisztelünk, az a tények/események fizikai történelmével csak nagyon keskeny átfedésben van.

(Határ Győző)

Mit segít a panasz? Semmit. És mégis kénytelen az ember legalább panaszkodni, mert ha ki nem beszéli magából azt a sok feszültséget, amit az élet ma ad, akkor megőrül.

(Móricz Zsigmond)

Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.

(Friedrich Nietzsche)

A tények nem szűnnek meg attól, hogy figyelmen kívül hagyják őket.

(Aldous Huxley)

Ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög – és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér.

(Agatha Christie)

A halál legközelebbi rokona a csönd.

(Örkény István)

A legendák aureolája csak a holt hősök fején tündököl.

(Gárdonyi Géza)

Nem elég katalógus, divat vagy hagyomány szerint olvasni. Ösztön szerint kell megkeresni a könyvet, mely nekünk, személyesen mondhat valamit. Rendszeresen kell olvasni, úgy, ahogy alszik, étkezik, ahogy szeret és lélegzik az ember.

(Márai Sándor)

Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.

(Arthur Schopenhauer)

Senkivel sem történik olyasmi, aminek az elviselésére nem termett. Mással is megesik ugyanez, s vagy tudatára sem ébred, hogy mi történt vele, vagy lelki nagyságával kérkedve megőrzi nyugalmát rendületlenül. Márpedig mégiscsak rettenetes volna, ha a tudatlanság és a tetszelgés többre menne, mint a belátás.

(Marcus Aurelius)