2020. december 18.
Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.
(Mikszáth Kálmán)
2020. december 17.
A madár nem arat, nem vet, az úr mégis táplálja.
(Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj)
2020. december 16.
Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.
(Kós Károly)
2020. december 15.
A múlt emlékei nagyban hozzájárulnak életünk jobbá tételéhez. Felszabadítanak minket a jelen zsarnoksága alól, és lehetővé teszik tudatunk számára, hogy visszalátogasson a régi szép időkbe. Olyan eseményeket válogathatunk ki és őrizhetünk meg az emlékezetünkben, amelyek különösen kellemesek és jelentőségteljesek számunkra, és olyan múltat „alkothatunk” az emléktárgyak segítségével, amely segít nekünk boldogulni a jövőben.
(Csíkszentmihályi Mihály)
2020. december 14.
Művészi ihlet nélkül hiába rajzolunk, zenélünk, csak külső formát ragadunk meg, azt utánozzuk gépiesen, értelem nélkül
(G. Hajnóczy Rózsa)
2020. december 12.
Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!
(Albert Einstein)
2020. december 11.
Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
(Rejtő Jenő)
2020. december 10.
Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
(Lev Tolsztoj)
2020. december 9.
Minden művészet: világmodell. Az „egészről” készült híradás.
(Pilinszky János)
2020. december 8.
Az élet teljes és egész volta egyensúlyt követel a boldogság és a szenvedés között. Mivel a szenvedés felettébb kényelmetlen, ezért az ember természetesen húzódozik attól, hogy tudomásul vegye, mennyi szorongásra és gondra teremtetett. Ezért folyvást csitítgatjuk magunkat a javulás ígéretével vagy a minden bizonnyal beköszöntő boldogság reményével, nem gondolva arra, hogy a boldogság is meg van mérgezve, ha még nem ittuk ki a szenvedés poharát.
(Carl Gustav Jung
)
