Macskaköröm

Vajon szereti a hó a földeket meg a fákat? Amikor jó melegen bebugyolálja őket fehér takaróba, talán azt mondja nekik: „Aludjatok csak, amíg újból eljön a nyár.”

(Lewis Carroll)

Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát.

(Fekete István)

Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.

(Michelangelo)

Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.

(Márai Sándor)

Szegény ember vízzel főz, de a vízhez is lehet pezsgőillúziót keverni, ingyenbe.

(Karinthy Frigyes)

Az álmok igazak, míg tartanak, s vajon nem álomban élünk-e mind?

(Alfred Tennyson)

Minden történés az agyunkban megy végbe. Ami minden agyban megtörténik, az valóban megtörténik.

(George Orwell)

Az otthon egy érzelmi állapot, egy hely a képzeletünkben, ahol a biztonság, a kötődés, a valahova tartozás, a védettség érzése és személyes emlékeink lakoznak.

(Thomas Moore)

Bármily egyszerű is az étel, a született szakácsot tévedhetetlenül föl lehet ismerni

(P. G. Wodehouse)

Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott.

(Babits Mihály)