Macskaköröm

Mindenki a világot szeretné megváltoztatni, de senki nem szeretne ő maga megváltozni.

(Lev Tolsztoj)

Minden félelmetes között a legfélelmetesebb az ember.

(Fekete István)

A játék az ember teremtménye, mely teremtője örömére hivatott szolgálni egy olyan országban, ahol a „komolyság” és a „vidámság” nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak, és amelynek a földjére csak játszva teheti be az ember a lábát.

(Erich Kästner)

Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük, aki maga nem tud jó dolgokat alkotni, a másét sem használhatja fel jól.

(Michelangelo Buonarroti)

Mert amennyire a kéretlen-éretlen tanács káros túlcsordulása a jóakaratnak, a kérésre megtagadott tanács a kiapadt részvét jele. A panasz meghallgatása, az érdeklődés az iránt, amibe beavatnak, viszont sohase tehet kárt, gyakran feloldja a beszélő görcseit. Nagy jótevő olykor a csendes meghallgatás – mai világunkban, amikor mindenki beszélni szeretne, és ahol oly sok a hiábavaló fecsegés.

(Jókai Anna)

A barátság a találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.

(Robert Merle)

Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.

(Thomas Mann)

Boldog, aki észre sem veszi, hogy nyár van-e vagy tél.

(Anton Pavlovics Csehov)

Az ember élete olyan, mint a patak. Néha megzavarodik, és törve-zúzva kiárad, de mindig visszatér a mederbe.

(Fekete István)

Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz.

(Márai Sándor)