Macskaköröm

Megismerhetetlenül szeszélyes mester az élet, oly csodálatos módon önti formába a maga dolgait, ahogy rajta kívül senki. Megcáfol, felrúg minden törvényt, minden emberi okoskodást, és hinnünk kell az ő bölcsességének.

(Lakatos Menyhért)

Az ember csak a saját mennyországában lehet boldog.

(Mark Twain)

A gyűlölet nem­csak vakká és süketté, hanem hihetetlenül ostobává is tesz.

(Konrad Lorenz)

Ismerőseinkkel kevésbé vagyunk elnézőek, mint amilyen jóindulatúak tudunk lenni az ismeretlenekkel.

(Antoine de Rivarol)

Mikor a legfeketébben terjeszkedik széjjel a sötétség, a fűszálak közül akkor tündökölnek elő a szentjánosbogarak és az ég boltozatán az örök csillagok.

(Gárdonyi Géza)

A legendák aureolája csak a holt hősök fején tündököl.

(Gárdonyi Géza)

Fent lenni éjfél után és akkor lefeküdni – az korán van: így hát éjfél után lefeküdni annyi, mint korán lefeküdni.

(William Shakespeare)

A mindig reménykedők sehogy sem tudnak összebarátkozni egy olyan világgal, ahol a jóság helyébe nagylelkűség, a gyöngédség helyébe férfias hallgatás, a bajtársiasság helyébe magányos bátorság lép.

(Albert Camus)

Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betűket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén.

(Krúdy Gyula)

Két igazság soha nem mond ellent egymásnak... A Szentírás, mint ahogy a természet is, Isten igéjéből ered. Isten a természet cselekedeteiben épp oly csodálatos módon nyilvánul meg, mint a Szentírás nagyra becsült mondataiban.

(Galileo Galilei)