Macskaköröm

Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen. [...] Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges.

(Márai Sándor)

A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.

(Gabriel García Márquez)

Semmi sem igényli annyira a változtatást, mint mások szokásai.

(Mark Twain)

Senki sem kap nagyobb terheket annál, mint amelyeket hordozni képes.

(Emil Coué)

…amennyivel több ház épül a világon – annyival kevesebb szálfa lesz az erdőben… Több lesz a piszok a kultúrvárosok utcáin: kevesebb lesz a nádas… Több korom pernyézik a gyártelepek kéményein – egyre kevesebb madártest villódzik az égen… és eljő az idő, mikor elhal minden madárdal, és az őslápok, vad rétek helyén: a gumikövezetű nagyvárosok útburkolatán már csak a veréb szedegeti a gépolajos morzsákat…

(Homoki-Nagy István)

A boldogság titka [...] a boldogság akarásában rejlik.

(Gyergyai Albert)

Nincs kegyetlenebb börtön, mint a hírnév.

(Pablo Picasso)

Így haladunk, kis bárkák az árral szemben, amely szüntelenül a múltunk felé sodor.

(Francis Scott Fitzgerald)

A könyv bűvös talizmán.

(Montesquieu)

Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni.

(Illyés Gyula)