Macskaköröm

Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.

(Victor Hugo)

A szavakat sem elég megőrizni, a vetőmagra is kell mindig gondolni. Bizonyára ezért próbálok verseket írni. Szavakat csíráztatni.

(Kányádi Sándor)

Egy művésznek is az a legnagyobb dicsérete, ha elmerülünk az alkotásában, és megfeledkezünk az alkotóról.

(Friedrich Schiller)

Az erő nem testi képességből fakad. Forrása a rendíthetetlen akarat.

(Mahatma Gandhi)

Nekem a hegy, a völgy, a város, a falu, a gyár, a szántóföld, az évszakok, az ember, de még a halál is pécsi és baranyai.

(Csorba Győző)

Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el.

(Marcus Aurelius)

Az igazi pokol? Ha semmit sem tudnánk elfelejteni.

(Emil Cioran)

Egy ember, aki csak egyetlenegy napig élt, száz évig is élhetne, s nem unatkoznék a börtönében. Elegendő emléke lenne, hogy legyen mivel elmulatnia.

(Albert Camus)

Az ember barbárnak születik; a műveltség szabadítja meg állati mivoltából.

(Baltasar Gracián)

Tudja, furcsa [...], de engem sok-sok év tévedései megtanítottak arra, hogy ha valami nagyon egyszerűnek látszik, gyanakodjam. Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.

(Agatha Christie)