Macskaköröm

Nekem a hegy, a völgy, a város, a falu, a gyár, a szántóföld, az évszakok, az ember, de még a halál is pécsi és baranyai.

(Csorba Győző)

Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el.

(Marcus Aurelius)

Az igazi pokol? Ha semmit sem tudnánk elfelejteni.

(Emil Cioran)

Egy ember, aki csak egyetlenegy napig élt, száz évig is élhetne, s nem unatkoznék a börtönében. Elegendő emléke lenne, hogy legyen mivel elmulatnia.

(Albert Camus)

Az ember barbárnak születik; a műveltség szabadítja meg állati mivoltából.

(Baltasar Gracián)

Tudja, furcsa [...], de engem sok-sok év tévedései megtanítottak arra, hogy ha valami nagyon egyszerűnek látszik, gyanakodjam. Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.

(Agatha Christie)

A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos. De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója. A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellemi világa; a játék az, hogy olyan vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam.

(Hamvas Béla)

Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.

(Márai Sándor)

A halhatatlanság fűzi borostyányát azoknak, akik arra méltók. Az idő egy nagy folyó, amely kihányja kebeléből a gazt, és [...] csak azt tartja meg az örökkévalóságnak, ami megérdemli az örökkévalóságot.

(Kármán József)

Az olvasás, az olyan dolog egyeseknél, mint a cigaretta vagy a vakarózás.

(Sánta Ferenc)