Macskaköröm

Nincs az a gondolat, ami sötétben megvigasztalna.

(Emil Cioran)

Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak „ránk köszönt”, az ünnepet ki is kell érdemelnünk.

(Pilinszky János)

A tragikum ösztönöz a komikumra; mert a nevetés, úgy hiszem, tagadó magatartás: nevetnünk kell tehetetlenségünkön a természet erőivel szemben – mert másképp megőrülnénk.

(Charlie Chaplin)

A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.

(Johann Wolfgang von Goethe)

Akinek az élete a művészet, annak művészet az élete.

(Johann Sebastian Bach)

Egész jövőnket magába foglalja a múltunk.

(Truman Capote)

A DNS, az örökítő anyag a legcsodálatosabb dolog a világon; a természet is ezt óvja a legjobban. Az emberiséget pusztította már járvány, éhínség és számtalan más megpróbáltatás, de a természet érintetlenül megőrizte ezt az anyagot, minden élet kútfejét.

(Szent-Györgyi Albert)

Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.

(Molnár Ferenc)

A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.

(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Nincs nagyobb rosta az időnél; addig-addig lebeg az, míg minden szemetet, minden fonnyadt vagy éretlen magot és minden gizgazt ki nem hullat, hogy azokkal hízzék a feledékenység.

(Csokonai Vitéz Mihály)